Széttörve (Split)

Amikor kiderült, hogy M. Night Shyamalan következő filmje egy 23 személyiséggel rendelkező, disszociatív identitászavarral küzdő figuráról fog szólni, egyből tudtam, hogy ez igazi jutalomjáték lesz James McAvoy számára. Korábban is bizonyította már a tehetségét, de ebben az összetett szerepben annyira zseniálisan formálja meg a karakter mindegyik oldalát, hogy azzal még az eddigi alakításai fényét is elhalványítja.

Ezzel pedig meg is menti a rendező-forgatókönyvírót illetve magát a filmet is. Hiszen a Széttörve igazi egyszemélyes show, csak azok a jelenetek tudnak igazán érdekesek lenni, amikben Kevin megjelenik. Oké kellenek a fogva tartott lányok a sztori előregördítéséhez, a doktornő pedig a betegség ismertetéséhez, de túl sok szerephez jutnak, az egyik csaj múltjának bevillanásait például teljesen feleslegesnek éreztem. Emberrablós, szabadulásért küzdős történetként ez a mozi nem lenne több egy átlagos thrillernél, így viszont a szuper főszereplőnek köszönhetően emlékezetessé válik. A hangulat hihetetlenül groteszk, McAvoy alakításán külső szemlélődőként nézve néha jókat lehet mosolyogni, de alapvetően sokkal inkább hátborzongató, kiszámíthatatlan figuráról van szó.

A feszültség az utolsó pillanatig kitart, a befejezésben azonban megjelenik a szokásos Shyamalan-faktor. Megértem azokat is, akik számára ez a fordulat csorbít az élményen, de nekem itt most pont tetszett a rendező kézjegyét jelző megoldás. Az már jobban zavart, hogy a felvezetés során a film túl sok segítséget nyújtott a nézőknek. A doktornő skype-előadása is ezt a célt szolgálta, de az még kevésbé volt erőltetett, ez viszont nem mondható el Kevin folyamatos átöltözéseiről. James McAvoy játéka, sokszor már az apró gesztusok is elegendőek az éppen aktív személyiség felismeréséhez, szükségtelen, és néha logikátlan, hogy mindig más ruhát viseljen. Izgalmasabb lett volna, ha végig egy jellegtelen, általános cucc van rajta, és mondjuk a fejtartásából kell kitalálni, hogy melyik az uralkodó identitása. Ritkán érzem így, de ezúttal jobban örültem volna, kicsivel több homálynak, ha már úgyis egy ilyen különleges, nehezen elképzelhető témát dolgoz fel a film. Abban azonban biztos vagyok, hogy még így is sok olyan részlet maradt, amik újdonságot jelentenek majd egy következő megtekintés alkalmával, és a Széttörve bőven elég pozitívummal bír ahhoz, hogy érdemes legyen időről időre elővenni. Értékelés: 80%.