Az az érzés megvan, amikor egy dolgozatnál az első kérdéshez rengeteget írsz, aztán ráeszmélsz, hogy van még egy csomó másik feladat is, de hamarosan kicsengetnek? Na, körülbelül ezen mehetett keresztül az Oroszlán forgatókönyvírója is, mert nagyon nem sikerült megtalálnia a különböző témák közti egyensúlyt, így azt sem egyszerű eldönteni, miről akar mesélni ez a film.
Pedig bőven tudna miről, csak ki kellene választani egyet az alapul szolgáló igaz történet számtalan eleme közül. Egy elveszett kisgyerek bolyongása Indiában; beilleszkedés egy teljesen új családba, világba; egy nagyon különböző tagokból álló, eltérő problémákkal küzdő család élete; egy származási helyétől távol kerülő férfi súlyosbodó identitásválsága; a szülőfalu keresése online eszközök és vizuálisan átélt emlékek segítségével; hazatérés, múlttal való szembenézés - ezek mind felmerülnek a filmben, viszont az első pontról, vagyis a kisfiú indiai kalandjairól szól a játékidő fele, hogy aztán a többit csak kapkodós tempóban, ide-oda csapongó stílusban tudja érinteni a cselekmény.
Pedig utána jöhettek volna az igazán érdekes, elgondolkodtató kérdések, de azoknak a rendes, alapos kibontására már nem maradt idő. Emiatt súlytalanok lettek és a külön-külön igazán jó jelenetekből nem tudott egy valóban koherens egész összeállni. Még így is élveztem az Oroszlánt, a drámaisága ellenére is egyszerűen jó érzés volt nézni, viszont nem tudok nem kihagyott lehetőségként gondolni rá. Értékelés: 70%. Úgy érzem, ebben a történetben több volt ennél, és jobb lett volna, ha a készítők nem a talán legkevésbé érdekes (viszont leginkább kockázatmentes) részt emelik ki a többi közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése