The Expendables 2 - A feláldozhatók 2 (The Expendables 2)

Simon West nyakáról lekerülhet a hurok, ugyanis amikor Stallone rábízta a Feláldozhatók 2 rendezését, egyértelművé vált, hogy nyilvános akasztás vár rá, ha elhibázza a lehetőséget, ő azonban, ha nem is tökéletesen, de azért szépen megoldotta a feladatát, és egy újabb oldschool akcióorgiában részesítette a nézőket.

A minőség és a hangulat nem sokáig volt kérdéses: kevesebb, mint fél perccel a kezdés után, máris mosolyra görbült a szám, és jóideig így is maradt, ugyanis minden kétséget eloszlató pörgős, látványos és kreatív nyitójelenetet kapunk. Kár, hogy a film ezt szintet a későbbiekben már nemhogy felülmúlni nem tudja, hanem elérni sem, de azért így is teljesen korrekt akciójelenetek követik egymást az előző részben megszokott vicces beszólásokkal fűszerezve. Barney Ross és zsoldosai ugyanúgy heccelődnek egymással, mint korábban, a filmes utalások pedig elszaporodtak az újonnan csatlakozó vagy éppen több szerepet vállaló nagy neveknek köszönhetően.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez volt a legnagyobb pozitívuma a szereplőgárda efféle duzzasztásának. Egyedül Van Damme-nek volt rendes karaktere, a többieket (Norris, Willis, Schwarzenegger) inkább csak úgy bedobták a sztoriba egy-két poén kedvéért. Érthető, hogy egy második résznek többnek, nagyobbnak kell(?) lennie az előzőnél, és ennek egy elég látványos módja a további sztárok szerepeltetése, de akkor nem ártana igazi szerepet is találni nekik. Például valaki a fentiek közül simán elfért volna Van Damme mellé a rossz arcok oldalára, hogy kiegyenlítettebb legyen a harc. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért kellett Jet Li-t kivenni a filmből az első akció után. Ez így kicsit olyan volt, mintha az Avengers-ben az összes szuperhős szerepelt volna, de pár kivétellel mindegyik csak egy mondat erejéig. A legjobban eltalált új karakter a Liam Hemsworth által megformált Billy volt, aki az új, más módszerekkel dolgozó generációt képviselte az öreg rókák mellett. A színész ugyan nem túl ismert, de jól játszott, és neki (illetve a forgatókönyv egy aljas húzásának – erről kommentben írok spoileresen) köszönhető, hogy működik a film kevéske drámai oldala.

A sztori rendben van, nem lépi át a műfajtól megszokott szintet logikátlanság és irrealitás terén, abba pedig teljesen felesleges belekötni, hogy valami a valóságban tuti nem így történne. Itt a látvány, az izgalom, és a feszes tempó a lényeg, ezek pedig mind megvannak.

Egyedül a befejezést éreztem kicsit összecsapottnak, 15-20 perccel simán ki lehetett volna tolni a játékidőt, bár utólag belegondolva lehet, hogy csak az újabb akciófilmek „rontottak el” ilyen téren, és ezért vártam másféle finálét. A végső harc kifejezetten tetszett, szuperül idézte a régi időket, kissé mégis egyetértettem Van Damme karakterével, amikor kijelentette, hogy többet akar a pénzéért.

Azóta sem igazán tudom, miért van ez így, de a Feláldozhatók 2 alapvetően egy jól összerakott, emlékezetes akciófilm, amit szinte biztosan újra fogok nézni, mégis maradt bennem egyfajta űr, amikor elindult a stáblista. Erről valószínűleg a már említett, erős nyitójelenet tehet, ami azt hitette el velem, hogy végig olyan magas lesz a színvonal, emiatt pedig pár későbbi, amúgy teljesen rendben lévő jelenet csalódást jelentett számomra. Összességében az első rész színvonalát hozza, csak kevésbé egyenletes eloszlásban. Nem tudom, hogy két éve adtam túl magas értékelést, vagy az akkori bevetés tényleg jobban lenyűgözött, mint ez, de a lényeg: a folytatás 80%-ot kap tőlem, és persze ez is mindenkinek ajánlott, aki egy kicsit is szereti az akciófilmeket.

Szándékosan a végére hagytam a képminőséget, hiszen ezt általában meg sem szoktam említeni, de most mégsem mehetek el mellette, mert nem tudom, hogy a mozi, vagy az operatőr tehet róla, de néhány jelenetnél kritikán aluli volt. Néha arra emlékeztetett, amikor az alsó kategóriás digitális fényképezőgépemmel felvettem egy videót, és aztán azt játszottam vissza számítógépen. Ez főleg a premier plánoknál volt jellemző, és érdekelne, hogy más is találkozott-e a jelenséggel. Ha már látvány, akkor azt még megemlítem, hogy nem kell félni a 16-os besorolástól, szerintem kifejezetten beleillenek a filmbe a viccesen, morbid módon ábrázolt véres képek.