A kaptár - Megtorlás (Resident Evil: Retribution)

Nézzük objektíven: a Kaptár-sorozat legújabb része nem jó film. Tele van logikátlan megoldásokkal, elcsépelt momentumokkal, a történet kiszámítható, és szuper érzékkel mellőzi az eredetiséget. Az előző négy epizódot teljesen felesleges újranézni, mert aki össze akarná rakni magában a teljes sztoriszálat, legfeljebb egy fejfájást kap jutalmul. Az egyre butább folytatások gyakorlatilag csak arra jók, hogy Paul W.S. Anderson újabb és újabb mozgógépes emlékművet állíthasson a feleségének, és megmutassa a világnak, hogy Jovovich kisasszony még mindig jó bőrben van, egy seregnyi zombi pedig meg sem kottyan neki.

A folytatások másik, sokkal prózaibb oka természetesen a bevétel, amiről én is tehetek, hiszen igaz, hogy csak a Filmünnepnek köszönhető olcsóbb jegyár miatt, de mégis moziba mentem ezért az alkotásért. Hogy mi motivált erre? Az értékelés szubjektív része, vagyis az, hogy a hatásvadászat még mindig működőképes. A bevezető lassítva és visszafele lejátszott akciójelenet például annak ellenére is kifejezetten tetszett, hogy igazából teljesen céltalan volt, és így megy ez végig. Van némi Mónika-show-s bűnös szórakozás hangulata az egésznek: egyértelmű, hogy legjobb esetben is csak egy átlagos filmről beszélhetünk, azonban ezt mégis jól esik nézni, mert takarékra állított aggyal igazán szórakoztató tud lenni, azaz egy fárasztó nap után vagy éppen két nyomasztó dráma között kellemes felüdülést jelenthet. Pörgős tempó, látványos – és persze többségében képtelen – zúzások, megjósolható sorrendben és időközönként elhulló töltelékkarakterek – ez az oldala még rendben is van a Kaptár 5-nek. Annyi a baj, hogy nem érezhető a rendező-forgatókönyvíró célja: vagy össze kellene dobnia egy épkézláb történetet – erre őszintén szólva kevés esélyt látok – vagy most már tényleg el kellene jutnia arra a szintre, hogy hagyja a teljesen felesleges komolykodást, és kizárólag az akcióra összpontosít. Azt hiszem, a harmadik résznél már írtam valami hasonlót, de még mindig jó ötlet tartom a következő „sztorit”: Milla Jovovich plusz pár felejthető karakter egy orbitális zombihorda ellen harcol egy lezárt raktárépületben. A néhány überlaza egysoros beszóláson kívül még párbeszédekre sem lenne szükség, a térhatású öldöklés önmagában is megtenné a hatását, és még hülye fordulatokkal sem lenne fárasztva az egyszerű akcióra vágyó néző. Én tuti vevő lennék rá, bár valószínűleg így is be fogok ülni a következő részre, hogy valami ehhez hasonló értékelést írjak róla...

50%