A majmok bolygója - Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes)

Sosem voltam Majmok bolygója-rajongó, de nemrég bepótoltam a 2011-es filmet, és az kifejezetten kellemes meglepetésként ért. Mindig is sántított számomra ez a „majmok átveszik a hatalmat az emberek felett” sztori, de ott egészen hihetően kezdték el felépíteni a történetet, jól bemutatták a két faj közti konfliktus kialakulását, így a folytatásra már komolyabb elvárásokkal ültem be. Csalódnom viszont így sem kellett, sőt a Forradalom még a Lázadásnál is nagyobbat szólt!

Hosszasan tudnék áradozni a film pozitívumairól, és arról, hogy a néhány, mozis szempontból szinte teljesen eseménytelen hét után végre újra egy igazi filmélményben volt részem, de igyekszem egy rövid terjedelmű értékelésben összefoglalni a lényeget, szóval haladjunk sorban. Ami először feltűnhet a nézőknek, az egyértelműen a látvány. A majmok kidolgozottsága és a CGI mögött megbújó színészek játéka egyaránt nagyon magas szinten van, és ez nem csak a csatajeleneteknél domborodik ki, hanem végig megfigyelhető. De nem csak a külcsín dicsérendő, a történet is érdekes. Röviden arról van szó, hogy 10 évvel az előző rész után a majmokat intelligensebbé tevő vírus már kiirtotta az emberiség nagy részét és a túlélők is súlyos nehézségekkel küzdenek. A Gary Oldman által vezetett csoport számára például létszükséglet lenne egy régi vízerőmű beindítása, de az éppen a majmok területén van.

Így aztán a két fajnak ismét fel kell vennie egymással a kapcsolatot. Kezdetben persze megpróbálkoznak a békés megoldással, azonban a félreértések és az egymástól való félelem lassan, de biztosan háborúhoz vezetnek. Mindez úgy van megvalósítva, hogy nem kellett végig a látványos, pörgős összecsapást várnom, mert a vihar előtti csend is kellően feszült és izgalmas jelenetekkel szolgált. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a karakterek és az általuk hozott döntések is szuperek. Ritkán érzem ezt, de itt tényleg teljesen logikus, hihető és érthető reakciók követték egymást, és már messziről látszott, hogy a vérontás elkerülhetetlen. A forgatókönyv több szemszögből mutatja be a konfliktusokat, és nem ítélkezik a szereplők felett, ezért a végeredmény elgondolkodtató, nincs egyértelműen jó vagy rossz oldal. A majmok teljesen egyenrangúak lesznek az emberekkel, ugyanúgy rendelkeznek pozitív és negatív tulajdonságokkal is.

A drámainak, ledöbbentőnek szánt jelenetek tényleg elérték a kívánt hatást, nálam legalábbis mindenképpen, többször is tátva maradt a szám, és ez minden esetben Koba karakteréhez kötődött, akinek nagyon fontos szerep jut ebben az epizódban. A megfontolt, békét kereső Caeserhoz képest ő sokkal radikálisabb és emberellenesebb, ez pedig kettejük között is ellentéthez vezet. A film elején még úgy tűnik, hogy a majmok egy idilli, problémáktól mentes társadalmat hoztak létre, de egyre jobban kilóg a lóláb, aztán elszabadul a pokol.

Jó pár olyan jelenet, párbeszéd akad, amik a moziból kijőve is a nézővel maradnak, és az újranézés mellet szólnak. Az A majmok bolygója – Forradalom egy könnyen befogadható, nem túlmagyarázott, mégis határozottan elgondolkodtató mese, látványos akciókkal és végig jelenlévő feszültséggel. Egyedül azt sajnálom, hogy (valószínűleg anyagi okokból) nem hívtak több ismertebb színészt. Így sem rossz a casting, a főszereplők jól játszottak, de jól jött volna néhány karakteresebb, erősebb alakítás az emberi oldalra. Ezt leszámítva viszont másba nem tudok belekötni, inkább csak várom a folytatást, és addig biztosan meg fogom ismételni az első két részt. Értékelés: 95%.