Ha az észak-európai filmgyártás és a fekete humor találkozik, annak általában igazán szórakoztató lesz a végeredménye, és ez ebben az esetben sincs másképp. Hans Petter Moland műve valószínűleg nem lesz ott az év végi toplistám élmezőnyében, de mindenképpen kellemes emlékként fog megmaradni bennem.
Főhősünk Nils, az év díszpolgára, egy hókotró sofőrjeként dolgozik, vagy ahogy ő mondja, tisztán tartja a civilizáció útjait. Amikor azonban a fiát megöleti a helyi maffiafőnök, félreteszi a civilizált megoldásokat, és a tettesek nyomába ered. Idáig még akár tipikus bosszútörténetről is lehetne szó, de már az első percektől kezdve érződik, hogy itt semmit nem kell (vagy nem is lehet) komolyan venni. Bármi is történjen a vásznon, az egészet átjárja a megfelelő mértékű, fanyar humor. Ahogy Nils, elkezd felfelé haladni a maffia a hierarchiájában a főnök után kutatva és sorra intézi el a gengsztereket az egy elkeseredett apa hadjárata, mégis nagyon hangulatos és vicces tud lenni.
Néhány hulla után azonban lelassul a tempó, és ez így is marad a film végéig. Ettől még nem lesz unalmas a történet, a de már közel sem olyan dinamikus, mint a bosszúhadjárat kezdetén volt. Új szereplők és velük együtt új sztoriszálak kerülnek képbe, amik érdekesek, és csavarnak egyet-kettőt az eddig pofonegyszerű cselekményen, de ezek is elég lassúak. Mindezt úgy írom, hogy ez volt az egyik legnagyobb (talán az egyetlen) problémám a filmmel, ha kicsit pörgősebb, gyorsabb lett volna, akkor pozitívabban emlékeznék vissza rá, és még több kedvem lenne újranézni.
Mert másba nem tudok belekötni, a színészek (Stellan Skarsgarddal az élen) jók, a karakterek nem túl eredetiek, de érdekesek és szórakoztató módon idióták, a párbeszédek és a fekete humor kifejezetten tetszettek akárcsak az okos társadalomkritika, a látvány pedig még a leglassabb, legkevésbé lényeges kültéri jeleneteket is fel tudta dobni. Nincs benne semmi extra, csak egyszerűen piszok jól néz ki a rideg, havas táj és a benne utat vágó hókotró.
A végeredmény egy szórakoztató, vicces, szerethető abszurd film, aminek csak a tempójával akadt némi bajom, de hát ilyenek ezek az északi jóléti társadalmak: nem sietnek. Értékelés: 70%. Ha valaki kedveli a Fargot (akár a filmet, akár az abból készült sorozatot), és nem zavarja, hogy az összes szereplő kisebb-nagyobb mértékben idióta, akkor érdemes tennie ezzel az alkotással egy próbát. Az aktuális premierek úgysem túl meggyőzőek, szóval érdemes inkább ezt pótolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése