Ez lesz abból, ha egy közvetlenül tévéképernyőkre szánt tucathorror készítői a szokásosnál több pénzből gazdálkodhatnak, viszont a forgatókönyvvel nincs kedvük többet foglalkozni, ezért inkább a látványra és húzónevekre költik az extrát? Nem biztos, hogy ez áll az Élet hátterében, de simán el tudom képzelni. A jó hír viszont az, hogy még így is a maga módján egészen szórakoztató film sült ki belőle.
Nem érdemes túl komolyan venni, vagy bármi igazán eredetit várni tőle, egy könnyed másfél órás, időnként hátborzongató és izgalmas kikapcsolódásként azonban megállja a helyét. Még a bemutató időzítése is ideális, ha kicsivel később jön, akkor valószínűleg az új Alien árnyékában már jóval kevesebb nézőt vonzana, így viszont korrekt felvezetésként tekinthetnek rá azok, akik szeretik az űrlények mozis gyilkolászását. Olyan az Élet, mint egy előzenekar, amitől nem vársz sokat, nem is nyújt semmi különlegeset, mégis megalapozza a hangulatot, és kellemes emlékként gondolsz rá abban a rövid időben, amíg nem felejted el végleg.
A sztori nem akarja bizonygatni, hogy van új a nap alatt, szinte minden elem ismerős volt valahonnan, pedig én aztán nem ismerem betéve az űrhajós horrorokat. A látványon viszont tényleg nem spóroltak, képileg nagyon bejött a film. Semmi szépelgés vagy felesleges visszafogottság, indokolt esetben simán el mertek menni a mocskos vagy akár az undorító irányba, a súlytalanságban lebegő vérpacáknak pedig megvan a maguk morbid szépsége. Kár, hogy a színészek is leginkább csak díszletként szolgálnak, persze ez nem éppen az a műfaj, ahol komoly alakításokra lehet számítani. Jake Gyllenhaal még csak-csak próbálkozik, de azért őt sem itteni teljesítményéért fogják díjakkal megszórni.
Értékelés: 70%. Objektíven ítélve, véletlenül sem mondanám jó filmnek az Életet, nem hiszem, hogy bármikor újra megnézem, viszont be kell vallanom, hogy ennek ellenére is jól szórakoztam, gyorsan eltelt a játékidő, és a mozijegy árát sem érzem kidobott pénznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése