Elsősorban egy látványos akció-sci-fit vártam a Páncélba zárt szellem élőszereplős remake-jétől, ezt pedig meg is kaptam, mégis maradt bennem hiányérzet. Ugyan nem láttam az eredeti animét, de valószínűsítem, hogy az tartalmasabb, elgondolkodtatóbb ennél, különben nem alakult volna ki ekkora kultusz körülötte.
Nem arra akarok célozni, hogy Rupert Sanders filmje üres lenne, hiszen van mondanivalója, és felmerülnek érdekes kérdések az ember és a gép közti különbségről, a kettőt elválasztó határról, de mindez megragad egy elég sekélyes szinten. A főszereplő olyan hibrid, amit emberi agy robottestbe építésével hoztak létre, emiatt persze van identitásválsága, de a sztori túl kapkodós és szaggatott ahhoz, hogy ennek valódi súlya legyen. Néha elég meglepő, következetlen módon jönnek egymás után az események, hogy minél hamarabb indulhasson az akció, és közben elsikkad a sci-fi szál, illetve kiaknázatlan marad a történetben lévő komoly dráma lehetősége.
A megvalósítás viszont hibátlan. A futurisztikus helyszín aprólékosan ki van dolgozva, az otthoni újranézéskor érdemes lesz egy-egy beállítást kimerevíteni, és elmerülni a részletekben. Ennek a rideg, technikai fejlődés által dominált világnak a hangulatát pedig tovább erősíti Clint Mansell remek zenéje. Az akciók is kellően látványosak, sem a lövöldözések sem a közelharcok kivitelezésével nincs gond, a film ilyen téren simán hozza a modern blockbusterektől elvárható szintet. Értékelés: 65%. A páncél gyönyörűen csillog, a benne rejlő szellem viszont még az előzmények ismerete nélkül is kopottnak tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése