Ilyen az, amikor egy magyar film Hollywood helyett éppen a skandináv krimiket, thrillereket akarja utánozni. Ezt a kreativitást mellőző másolást még talán meg is tudnám bocsátani, ha a végeredmény szórakoztató, élvezhető lenne, és nem rekedne meg egy nevetséges, érthetetlen próbálkozás szintjén.
A tökéletes gyilkosban viszont semmi olyan pozitívum nincs, ami miatt ne érezném elpazarolt időnek a moziban töltött közel 100 percet. Abban bíztam, hogy László Zsolt végre kap egy érdekes főszerepet, amivel szélesebb körben is ismertté válhat, de erre a filmre valószínűleg ő sem lesz büszke. Pedig még az ő alakítása a film egyetlen értékelhető eleme, minden más botrányosan rossz. A sztori egyszerre elcsépelt, buta és unalmas, a technikai megoldások színvonala pedig tovább ront rajta. Ritkán szoktam ilyenre felfigyelni, de itt a drámai hatás fokozásának céljából bevetett hangeffektek többször is annyira gagyik voltak, hogy azon csak nevetni tudtam. Valaki mond valamit, aminek ütősnek kellene lennie, miközben egyáltalán nem az, aztán megszólal egy “tá-dámm” szintű zaj és még szánalmasabbá válik a helyzet. A látvány még elmenne, ha nem éreztem volna folyamatosan azt az erőltetett és persze hiábavaló próbálkozást, hogy Budapest úgy nézzen ki, mintha egy svéd vagy mondjuk norvég város lenne.
A játékidő előrehaladtával egyre jobban fájtak a jelenetek, csak azért maradtam mégis a teremben, hogy ne egy félig megnézett film felett törjek pálcát. Végül is egy egészen érdekes élménnyel gazdagodtam, amit még sokáig fogok emlegetni, csak nem éppen pozitív viszonylatban. Értékelés: 25%. Katasztrófa, az a kategória, amit még a tékából is ciki lenne kivenni, és a merevlemezen sem érdemli meg a tárhelyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése