Totál gáz (Á fond)

Előszó: ezúttal a szokásostól eltérően nem azért mentem moziba, mert egy film felkeltette az érdeklődésemet, hanem azért, mert elhatároztam, hogy az aktuális premierek közül mindegyiket megnézem. Ez esetleg hatással lehet az értékelésre.

Ez a film egy tanulmány! Tökéletes példa lehetne a “hogyan ne készítsünk vígjátékot” - előadásokon, mert állatorvosi lóként szinte az összes alapvető hibát tartalmazza.

Pedig az alapötlet egész jó: egy család nyaralni indul, amikor a mindenféle technikai újdonsággal felszerelt szuperautóban óránként 130 km-es sebességnél beragad a tempomat, és a fék nem működik. Három generáció van összezárva, a lendületes tempó pedig garantált, egy ilyen szituációt azért nem olyan nehéz épkézláb poénokkal megtölteni. Nos, a Totál gáz alkotóinak mégsem sikerült. Így aztán a humor a lehető legsablonosabb szinten mozog, olcsó, elcsépelt, alpári viccek követik egymást. 

De még ezekből is össze lehetne hozni egy közepesen szórakoztató vígjátékot, ha a béna gegeket legalább szimpatikus figurák adnák elő, ennek a családnak viszont lehetetlen drukkolni. Leginkább a folyamatosan bénázó nagypapa volt iszonyú fárasztó, tipikus példája az egydimenziós karakternek, nincs szerethető oldala, és a színész játéka sem javít a helyzeten. A cselekményt általában az mozdítja előre, hogy az autóban még valami (ülésfűtés, ablaktörlő) elromlik, de a játékidő felénél már azt sem bántam volna, ha egyszerűen felrobban az egész, és onnantól a rendőri helyszínelés kerül középpontba.

Értékelés: 25%. 1-2 alkalommal talán elmosolyodtam, a jelenetek túlnyomó többségéről azonban nehéz volt elhinnem, hogy ezeket tényleg viccesnek szánták. Ritka az ennyire gyenge komédia, de legalább rövid és nagyon könnyen felejthető - ez pedig ebben az esetben pozitívum.