Stephen King műveiből számtalan adaptáció született, de ezek közül csak néhány olyan van, ami figyelemre méltó, és azok általában nem az ijesztgetős történeteket dolgozták fel. Ennek fényében különösen örömteli hír, hogy ezúttal ismét egy minőségi King-horror került a mozikba!
Az előzetesek a Netflix nagy népszerűségnek örvendő, Stranger Things című sorozatára emlékeztettek, és a történet kiindulópontja valamint a hangulat tényleg hasonló. Itt is néhány iskolásé a főszerep, akik egy eltűnt társuk (konkrétan egyikőjük öccse) után nyomoznak, és a legvadabb elképzeléseiknél is durvább dologra bukkannak. Szerencsére az ifjúsági, kalandfilmes jelenetek is érdekesek, ez a gyerekcsapat a gyilkos bohóc nélkül is simán le tudott kötni, így nem kellett folyton azt várnom, mikor jön a következő rémisztgetés. Nincs a srácokban semmi különös, egyszerűen jó nézni, ahogy egymással hülyéskednek és önfeledten, hitelesen káromkodnak. Ritkán pozitívum, ha egy horroron sokat lehet nevetni, itt azonban nem a szereplők bénázásai, hanem a jól megírt poénok adnak okot a mosolygásra.
De a film a vidám pillanatok mellett az ijesztgetés terén is megállja a helyét. Ez nem merül ki annyiban, hogy Pennywise váratlanul előugrik valahonnan és üldözi a gyerekeket, a tipikus jump scare-eken túl a játékidő során folyamatosan növekszik feszültség és egyre komorabbá válik a hangulat. A befejezésre egész jól sikerült párhuzamosan működtetni a horrort és a kalandfilmet, kezdetben viszont a két vonal eléggé elütött egymástól, sokáig olyan érzésem volt, mintha két összevágott történetet néznék: pár percig egy csapat gyerek vakációját láttam a vásznon, aztán egy hirtelen váltás után egy gonosz bohóc nevetése uralta a mozitermet - és ez a sorminta folytatódott. Szóval a nyitány kicsit egyenletlen, viszont a film ennek ellenére is be tudott rántani, hogy aztán több, mint két órán keresztül egyáltalán ne unatkozzak. Értékelés: 80%, szórakoztató, hangulatos popcorn-horror, kíváncsian várom a folytatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése