Wind River - Gyilkos nyomon (Wind River)

Taylor Sheridan két remek forgatókönyv után megkapta a lehetőséget, hogy a harmadiknál már ő ülhessen a rendezői székbe is. Írás terén már bizonyította a tehetségét, így a történettel kapcsolatban ezúttal sem aggódtam, az viszont kérdéses volt, hogy direktorként mennyire állja majd meg a helyét. Sheridan azonban ebben a pozícióban is egy minden kétséget eloszlató, iszonyú erős teljesítményt nyújtott.

A Sicario-hoz és a Hell or High Water-höz hasonlóan ismét egy sallangoktól mentes, letisztult, komor bűnügyi sztori adja az alapot: a Wind River indiánrezervátumban a hóba fagyva találják meg egy fiatal lány holttestét. A nyomok alapján egyértelmű, hogy valaki üldözte, de mivel a halál oka technikailag nem gyilkosság, csak egy helyi rendőrt és egy nem túl tapasztalt FBI-ügynököt állítanak az ügyre. Plusz segít nekik a Jeremy Renner által megformált vadász-nyomolvasó.

Nem tipikus krimire kell számítani, a cselekmény nem azzal a módszerrel halad előre, hogy folyamatosan másra terelődik a gyanú és újabb, a korábbiakat felülíró bizonyítékok kerülnek elő. Nincs túlbonyolítva a nyomozás, inkább a karakterekre és környezetre helyeződik a hangsúly. A hóval borított, kietlen, a maga nemében mégis gyönyörű táj remek képekkel van bemutatva. Ezt a vidéket népesítik be a saját hagyományaik szerint élő, kilátástalansággal küzdő indiánok, ami egy teljesen új világként jelenik meg az FBI-os nyomozó számára. Elizabeth Olsen játéka kicsit esetlen, de ez akár a koncepció része is lehet, hiszen így még jobban passzol ebbe a kívülálló szerepbe, és a brillírozó Jeremy Renner mellett amúgy sem könnyű érvényesülni.

A hangkeverés még mindenképpen megérdemel egy külön említést: alapjáraton egész csendes, visszafogott a film, és éppen emiatt, amikor egy-egy hangosabb effekt megszólal, akkor annak valódi súlya van. Minden lövés, minden kiáltás kiemelt jelentőséggel bír, az ilyenek miatt válik a Wind River székbe szegező, lehengerlő élménnyé. Értékelés: 100% - az elejétől a végéig imádtam, és utána is a hatása alatt maradtam, szóval nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy mennyit adjak rá. Szeptember elején már talán nem nagy felelőtlenség kijelenteni, hogy stabil helye lesz az év végi toplistámon.