Dzsungel (Jungle)

Az utóbbi pár év során több olyan film is a mozikba került, amiben a főhős egyedül próbál boldogulni valamilyen szorult helyzetben, és csak hatalmas küzdelem illetve kitartás (plusz némi szerencse) segítségével képes életben maradni. A Dzsungel nem tud semmi igazán újat mondani vagy mutatni ezzel kapcsolatban, a megvalósítása mégis elég jó ahhoz, hogy ne csak egy beinduló hullám meglovaglásának tűnjön, hanem helye legyen a hasonló alkotások mellett. 

Már csak azért is, mert Daniel Radcliffe-nek igazán kijárt egy olyan szerep, ahol “one man show” jelleggel meg tudja mutatni, mire képes, és ő élt is ezzel a lehetőséggel. Akkorát ugyan nem alakít, mint James Franco a 127 órában (bár kicsit unfair az összehasonlítás, hiszen azon a filmen Danny Boyle rendezése is sokat dob), de így is meggyőző a színészi játéka, a fizikai átváltozása pedig döbbenetes. 

A Dzsungel az ilyen sztorik megszokott receptje szerint épül fel. A cselekmény két fő szakaszra bontható, az elsőben megismerjük a főszereplőt, egy ideig követjük a könnyed, néha idillinek tűnő kalandjait, aztán bekövetkezik a baj, a karakter elszakad a társaitól, csak minimális felszerelés marad nála, és megkezdődök a túlélésért folytatott harc. Ebben az esetben a bevezető szakasz nagyjából háromnegyed órányira nyúlik, ami soknak tűnhet, viszont elég hangulatos ahhoz, hogy ne legyen unalmas. Ha pedig egy ehhez hasonló film első fele meg tudja fogni a nézőt, akkor a folytatásban garantált az izgalom, és ez itt sincs másképp. A dzsungel igazán látványos, változatos és persze veszélyes hátteret biztosít ahhoz, hogy Yossi magányos küzdelme ne legyen monoton, ha pedig ez nem lenne elég, akkor néha hallucinációk és emléképpek is színesítik a túlélőshow-t.

Értékelés: 65%. Tudom, hogy a cselekmény tükrében furán hangzik, a témájához képest mégis egész könnyednek éreztem a filmet. Persze vannak olyan jelenetek, amik megrázóak lehetnek az érzékenyebb nézők számára, de ezek is inkább csak a felszínen sokkolóak, a dráma abszolút nincs erőltetve. Jobban örültem volna egy mélyebb, maradandóbb hatással bíró filmnek, viszont amit a Dzsungel az előzetesében ígért, azt így is teljesíti.