Olyan mintha a romantikus vígjáték műfajban csak a két véglet létezne. A többség sablonos, kiszámítható mozi, aminek története kizárólag a sokszor látott elemekből és olcsó, lapos poénokból épül fel. Van azonban néhány kivétel, amik életszerűbbek, nagyságrendekkel átélhetőbbek, és emiatt sokkal erőteljesebb, maradandóbb hatást képesek elérni. Természetesen azért kezdtem így ezt a bejegyzést, mert a Rögtönzött szerelem az utóbbi kategóriába tartozik.
Pedig hiába alapul valós eseményeken a film története, azt semmiképpen sem lehet mondani róla, hogy hétköznapi, mindenki számára ismerős helyzetet mutatna be (mint mondjuk az 500 nap nyár, amihez elég hasonló keserédes hangulat jellemző rá). A szülők által megrendezett házasság és a kómába eső barátnő is azon témák közé tartozik, amikkel kapcsolatban a nézők többségének valószínűleg nincs saját tapasztalata, a Rögtönzött szerelem mégis úgy tud mesélni ezekről, hogy egyáltalán nem tűnnek távolinak.
Ehhez társul az érzelmek aranyos, de túlzott giccset és csöpögést mellőző bemutatása, illetve a Silicon Valley-ből ismerős Kumail Nanjiani, aki igazán szimpatikus módon alakítja önmagát. A poénok jók, de a film vicces oldala nem gyengíti a drámát, nem oldódik meg minden konfliktus egy humoros beszólással. Ez a kettősség nagyon jól működik: a vidám, könnyed jelenetek szórakoztatóak voltak a játékidő során, a komolyabb, elgondolkodtatóbb réteg pedig biztosította a maradandó élményt.
Értékelés: 90%. Pontosan az ehhez hasonló filmek miatt él még bennem a remény a romantikus komédiákkal kapcsolatban. Hiszen amíg 10 klisés, felejthető műre akár egy ilyen is jut, addig nincs elveszve ez a műfaj sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése