Ambrus Attila, vagyis a Viszkis a legismertebb magyar bankrabló, a kilencvenes évek híradóinak szinte állandó szereplője és az akkori beszélgetések gyakori témája. Mindenkinek megvolt róla a véleménye, sokan drukkoltak neki, manapság valószínűleg a “celeb” szóval illetnénk, így nem az a furcsa, hogy a története eljutott a mozikig, hanem az, hogy erre közel két évtizedet kellett várni. Viszont részben az eltelt időnek is köszönhető, hogy a Kontrollal ismeretséget szerző, majd külföldi tapasztalatokat gyűjtő Antal Nimród ebben a minőségben tudta megrendezni a filmet.
Mert A Viszkis egy technikailag és színészileg is figyelemre méltó, kellő komolysággal elkészített bűnügyi akciómozi lett. Annak a generációnak is érdemes megnéznie, amelyiknek nincsenek saját emlékei a sztoriról, ebből kiindulva pedig nem kizárólag a magyar nézők számára lehet érdekes. A korabeli Budapestet helyenként (főleg a szobabelsők esetében) igazán nosztalgikus élmény nézni, máskor viszont kilóg a mai város lólába, de szerencsére ez a kettősség nem túl zavaró. A történetmesélés nagyjából lineáris, de azért tartalmaz néhány időbeni ugrást, és az ilyen jelenetek a jó ütemű, kreatív vágásoknak köszönhetően roppant gördülékenyen követik egymást. A tempó megfelelő, a rablások közti részek sem lassúak, az izgalmas motoros illetve autós üldözések pedig éppen a kellő pillanatokban pörgetik fel az eseményeket. Ezek is egészen látványosak, technikai szempontból mégis leginkább a játékidő kétharmada körül lévő remek montázst emelném ki, amin határozottan érződik, hogy Nimród sokat tanult Hollywoodban - így kell egy tipikus amerikai filmes eszközt magyar környezetben használni!
A Viszkis életét egy kihallgatásra felfűzve ismerhetjük meg, így folyamatosan visszatérnek az olyan jelenetek, amikben a címszereplőt alakító Szalay Bence és a utána folytatott nyomozást vezető Schneider Zoltán egy szűk irodában beszélgetnek. Ezeknél kiemelt fontosságú a színészi játék, és mindkettőjük teljesítménye szuper. A film nem akarja a Viszkis kultuszát építeni, nem is ítélkezik, inkább a nézőre bízza, kivel szimpatizál, ennek megfelelően a rendőr karaktere a rablóval egyenrangú félként van megjelenítve. Megismerjük a tetteik mögött rejlő indokokat, és rajtunk áll, melyik oldal érveit érezzük jogosabbnak. Vagy úgy is dönthetünk, hogy nem foglalkozunk ilyesmivel, inkább egyszerűen csak akciófilmként élvezzük a Viszkist, hiszen ez a műfaj úgysem gyakori szereplő a hazai palettán. Értékelés: 75%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése