Két éve Az ébredő erővel szemben az volt a leggyakrabban hangoztatott, egyáltalán nem alaptalan kifogás, hogy, ha nem is konkrét remake-je volt a Csillagok háborújának, de nagyon sokat elemet használt fel a legkorábbi Star Wars-film sztorijából. A nosztalgikus hangulat és a régi kedvencek visszatérése miatt a többség elnézte ezt az “ismétlést” J. J. Abrams-nek, abban viszont mindenki egyetértett, hogy a folytatás esetében ennél többre lesz szükség. Rian Johnson pedig megcsinálta! Az utolsó Jediket már nem lehet a remake-szerűséggel vádolni, vannak ugyan ismerős pillanatok, de mindegyikre jut legalább egy váratlan, bátor húzás is.
Sikerült megoldani, hogy ne maradjanak el a korábbi epizódokra történő utalások, de a messzi-messzi galaxis történetét betéve ismerő rajongók számára is igazi újdonságokkal tudjon szolgálni az aktuális menet. A cselekmény alapját természetesen ezúttal is a lázadók és az Első Rend harca jelenti, de a régóta húzódó háború legújabb fejezete szokatlan frissességgel, eredetiséggel van tálalva. Úgy került (gyakran önironikus és a nézőkre kikacsintós) humor a klasszikus receptbe, hogy közben a történet komolysága sem veszett el. Ez a kettősség elsősorban Luke Skywalker remekül megírt karakterében érvényesül, akit Mark Hamill baromi jól formál meg. Olyan jelenetek, utólag jó eséllyel ikonikussá váló pillanatok kötődnek hozzá, amik simán kárpótolnak azért, hogy az előző részben csak pár pillanatra tűnt fel.
A többi karakter sem lett unalmas, mindenkinek érdekelt a sorsa. A mellékszereplők is kaptak néhány olyan tulajdonságot vagy párbeszédet amik miatt nem csupán sétáló háttérként szolgálnak a fontosabb figurák mögött. Persze ez nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy olyan színészek keltik őket életre, mint Laura Dern vagy Benicio Del Toro.
Vizuális téren a film könnyedén hozza a blockbusterek szokásos színvonalát, az űrcsaták és a közelharcok is igazán látványosak, és ez nem pusztán a rengeteg elköltött pénznek, hanem a kreatív ötleteknek is köszönhető. Mindezek alatt pedig most is John Williams ismerős, a hatásukból semmit nem veszítő dallamai szólnak, amik tovább fokozzák az élményt. Értékelés: 90%. Van ugyan néhány túltolt, cukiskokodó, vagy erőltetetten hősies pillanat, de azokat a könnyen el tudom felejteni,a játékidő többi részét pedig imádtam. Az utolsó Jedik egy kellően epikus, önmagát mégsem túlságosan komolyan vevő pörgős, izgalmas, látványos űrbéli akció-kalandfilm, ami előkelő helyet érdemel a Star Wars-sorozatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése