Ilyen egy visszafogott, szikár mestermű! Nem hatásvadász, nem erőlködik, egy pillanatra sem esik túlzásba, nem ordít róla, hogy a díjakra hajt és a zsűri igényeire van szabva, egyszerűen csak minden elemében zseniális. A sztori, a karakterek, a színészek, fekete humorral átitatott dráma - ezek mind annyira jók, hogy nem könnyű feladat pozitív ömlengés helyett összeszedett értékelést írni Martin McDonagh filmjéről.
Nézzük sorban! A történet nagyon egyszerű: egy elkeseredett anya megelégeli, hogy a lánya megerőszakolásának és meggyilkolásának ügyében a rendőrség semmit nem tud felmutatni, ezért három provokatív szövegű óriásplakát kihelyezésével próbálja felkavarni a poros kisváros állóvizét, és intenzívebb nyomozásra bírni a hatóságokat. Részben el is éri a célját, a plakátok rendesen beindítják az eseményeket, jókora hírverés lesz körülöttük.
Frances McDormand brillírozik a kőkemény, harcias nő szerepében, aki méltó “ellenfele” a férfiaknak. Kezdetben őt követjük, ő tűnik a pozitív hősnek, de gyorsan kiderül, hogy itt nincsenek egysíkú, néhány jelzővel könnyedén bemutatható karakterek. Mindenki érdekes, képes változni, meglepetést okozni, ebben a tekintetben pedig különösen érdemes odafigyelni a fantasztikus (egyértelműen szobrot érdemlő) alakítást nyújtó Sam Rockwell-re. Olyan hitelességgel formálja meg a nem túl eszes, rasszista rendőrt, hogy minden pillanatát élvezet nézni. A kisebb szerepekhez is szuper színészi játékok társulnak, például Peter Dinklage és John Hawkes is igazán jók, de tényleg senki nem lóg ki a sorból.
Ezt az egységes képet pedig cseppet sem gyengíti a humor és a dráma együttes jelenléte. A poénok nem infantilisek, mindegyiknek helye van a történetben, és gyakran szomorúság, keserűség bujkál bennük, amivel úgy tudják nyomatékosítani a drámai hangulatot, hogy közben jókat lehet nevetni rajtuk. Ritka az ennyire precízen összerakott film, és külön öröm, hogy a befejezés is éppen a megfelelő pillanatban következik be, pont eleget látunk a sztoriból. Értékelés: 100%. Martin McDonagh-nak talán még az In Bruges-t is sikerült felülmúlnia, jelenleg úgy érzem a Három óriásplakát Ebbing határábant akárhányszor képes lennék megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése