A videojátékok mozivászonra költöztetése nem szokott túl nagy sikerrel járni, ezért minden újabb, kicsit is ígéretes próbálkozásnál felmerül a kérdés: vajon elkészül végre az első jó adaptáció? Nos, azt azért túlzás lenne kijelenteni, hogy a Tomb Raiderrel ez most megtörtént, de Roar Uthaug rendező legalább tett egy valamire való lépést a helyes irányba.
Egy tisztességesen összerakott, az alapanyag ismertének hiányában is szórakoztató, akciódús kalandfilmről van szó, és nem is érződik rajta, hogy sokkal több akarna lenni ennél. Anyagi siker esetében persze borítékolható a folytatás, hiszen egy eredettörténetet láthatunk, és a későbbiekben még számtalan, a játékoktól akár teljesen független sztorit is el lehet majd mesélni a karakterrel. Az út elindítása itt valahogy jobban tetszett, mint például a Marvel-filmek esetében, egy rövid bevezetés után egyből az első igazi kalandja közben ismerhettük meg az ifjú Lara Croftot. Alicia Vikander ugyan inkább törékeny, mint izmos vagy harcias, de egyelőre még pont emiatt tud hiteles lenni ebben a szerepben, a férfiakkal szembeni bunyókban is csak kisebb részleteket éreztem túlzónak.
Szóval Lara karaktere tetszett, de ezt leszámítva a sztori kizárólag a teljesen tipikus sablonokból áll össze, mintha az Indiana Jones-filmek bénácska remake-je lenne. Játék közben, kontrollerrel a kézben ez biztos kevésbé zavaró, de a moziszékben ülve, passzív nézőként azért szívesen láttam volna valami eredetibb, csavarosabb, de legalább átgondoltabb történetet. Azonban efelett még akár hajlandó lettem volna szemet hunyni a pörgős akciójelenetekért cserébe, viszont sajnos sok esetben a CGI sem volt az igazi. Először még azt hittem, csak valami egyszeri béna megoldásról van szó, de miután a látványosabb momentumok többször is erősen számítógépes hatást keltettek, gyanítom, hogy ez volt a koncepció. Bárhogy is legyen, engem inkább kizökkentettek ezek a húzások, nem gondolom, hogy egy filmben ilyesmivel kellene megidézni a videojátékok hangulatát - még jó, hogy nem tették pixelessé vagy szaggatottá a képet. Oké, ez bizonyos esetekben jól is elsülhet, de a Tomb Raiderre nem az önirónia és a nézőre kacsingatás a jellemző.
Értékelés: 65% - adaptációként nem hozza meg a várva várt áttörést, önálló kalandfilmként viszont helytáll, és látok potenciált a franchise-ban. Azt kaptam, amire vártam, nem biztos, hogy még egyszer megnézném, de egy hasonló folytatásra azért vevő lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése