A “rape & revenge” kategóriába sorolható filmek általában nem a túlságosan bonyolult sztorijukról híresek, a megnevezés nagyjából be is mutatja miről szólnak: egy lányt megerőszakolnak, aki aztán kíméletlenül bosszút áll az elkövetőn vagy elkövetőkön.
A klasszikus történetvázon Coralie Fargeat elsőfilmje sem változtat sokat, a rendező-forgatókönyvíró mégis elég egyediséget és stílust tud bemutatni ahhoz, hogy A bosszú érdekes legyen, és kissé kilógjon a sorból. A legfőbb különbséget az jelenti, hogy ebben az esetben a főszereplő egyáltalán nem az a tipikus szolid, ártatlan kislány, akivel az első pillanattól kezdve szimpatizálni lehet. Kihívóan viselkedik, incselkedik a férfiakkal, szándékosan hergeli őket. Ez persze még abszolút nem legitimizálja a vele szemben elkövetett erőszakot, és ez pont mostanában, a metoo-botrány közepén igazán fontos üzenet.
Jen viszont nem pereskedik, nem újságíróknak tesz nyilatkozatot, hanem sokkal látványosabb módon áll bosszút. A film második szakaszában egyre sűrűbben fordulnak elő irreális jelenetek, de ezek sem lógnak ki a sorból, sőt, még passzolnak is a szándékosan eltúlzott, valószerűtlenül véres erőszakábrázoláshoz. Oké, azt el kell fogadni, hogy a lány túléli a trailerben is látható zuhanást, de, aki ezen túl tud lendülni, annak egy kifejezetten szórakoztató filmben lesz része. A butácska cicababa igazi amazonná alakul át, fegyvert ragad és könyörtelen vadászatba kezd.
Az események helyszínéül szolgáló kietlen sivatag és az operatőri munka, főleg a kreatív közeli felvételek a látványt is érdekessé teszik. Számomra a hangyára hulló vércseppek jelentették az egyik legemlékezetesebb pillanatot, az ilyen apróságok emelik ki A bosszút a tucatmozik sorából. Értékelés: 70%, remek példa arra, hogy nem feltétlenül kell valami hatalmas újdonságot kitalálni, néha elegendő egy kicsit csavarni a jól bejáratott elemeken, és stílusosan összeilleszteni azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése