Az a bajom a legtöbb romantikus vígjátékkal, hogy nem tudják hozni ezt a szintet. Pedig közel sem arról van szó, hogy A Meztelen Juliet egy utánozhatatlan mestermű lenne, egyszerűen “csak” egy szuper limonádé.
Nem súlytalan, nem erőltetetten vicces, nincs telezsúfolva olcsó poénokkal, mégis könnyed, vidám, szórakoztató mozi, amit igazi kikapcsolódás nézni. Remek színészek alakítanak benne reális karaktereket, akik nem pusztán a sablonos jellemvonásokból épülnek fel, és a sztori sem egészen a jól megszokott, bejáratott ív mentén halad. Duncan (Chris O’Dowd-ot a The IT Crowd óta kedvelem, és itt is baromi jó) egy régóta visszavonult zenész, Tucker Crowe (Ethan Hawke) megszállott rajongója. Egy nap megszerzi az általa imádott album demo verzióját, a barátnőjének (Rose Byrne) azonban egyáltalán nem tetszik a lemez, és ezt a véleményt a Duncan által vezetett weboldal fórumán is közzéteszi. Meglepő helyről kap támogatást: Tucker is egyetért vele, és levelezésbe kezdenek.
Az alapvetően vidám hangulat ellenére érdekes kérdések is felmerülnek, például a túlzott rajongásról, az imádott bálvánnyal való találkozásról, és a múltban elkövetett hibák feldolgozásáról. Persze ezeket csak annyira érinti a film, hogy ne legyen túl mély a dráma, és minden néző mosolyogva hagyhassa el a mozitermet. Hiszen pontosan ez az, amit egy romantikus vígjáktól várni lehet, és ez az, amire egy fárasztó munkanap végén is szívesen beülünk. Ha erre a kis “könnyed semmiségre” több romkom lenne képes, akkor sokkal jobb véleménnyel lennék a műfajról. Értékelés: 75%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése