Egy nap

Ha a hazai filmesek is univerzumépítésben gondolkodnának, akkor Szilágyi Zsófia első rendezését és a Hajdu Szabolcs-féle Ernelláék Farkaséknált kitűnően össze lehetne kötni. Persze szó sincs ilyen törekvésről, ez két teljesen különálló történet, csak arra akartam utalni, hogy az Egy nap is ízig-vérig magyar és iszonyúan valóságos eseményeket mutat be pontos, átgondolt módon.

Egy háromgyerekes anya napját követhetjük végig szinte dokumentumfilmes realitással. Nincs egyetlen olyan párbeszéd, ami a valóságban nem fordulhatna elő, egyik sem hat mesterkéltnek, a karakterek pedig valószínűleg mindenkinek ismerősek lesznek, hiszen jó értelemben véve tipikusak. A színészek ezeket a sablonokat nagyon ügyesen töltik meg élettel, még a gyerekek játéka is meglepően hiteles.

Az alkotók a részletekre (apró gesztusok, háttérben feltűnő berendezési tárgyak) is figyeltek, ennek köszönhetően teljesen átélhető a főszereplő napja. Azt viszont fontos tudni, hogy ez nem egy vidám menet, inkább mellbevágó élmény. A történet csak elvétve tartalmaz pozitív pillanatokat (az autóban éneklés ezért is különleges), inkább a mindennapi küzdelmeket mutatja be. Egy házasság megmentése és egy család egyben tartása a cél, de ebben a filmben ez legalább olyan hősies küldetés, mint amikor köpenyes igazságosztók harcolnak az univerzum védelméért. És ez így van jól, hiszen az Annához hasonló anyák az igazi hősök, akik megérdemlik, hogy ilyen jó mozik készüljenek róluk. Értékelés: 90%.