Ezen a filmen csak azért nem lepődtem meg, mert Steve McQueen-től pontosan ilyesmit vártam. Sok rendező a férjeikért bosszút álló, kőkemény nőkről szóló akciódús mozit készített volna ebből a sztoriból (és a trailer is részben ilyen irányba mutatott), itt azonban szó sincs erről. Biztos lesz, akinek ez csalódást okoz, én viszont azt mondom, sokkal jobb lett így a Nyughatatlan özvegyek.
Nincs bosszú, nincsenek hősies nők, és akció is csak alig. Van helyettük egy logikusan felépített történet, amiben a események észszerűen következnek egymásból. Tuti vannak hézagok, amikbe bele lehet kötni, de a 129 perc alatt eszembe sem jutott ilyeneken gondolkodni. Sőt, időm sem lett volna rá, mert nem volt üresjárat a filmben. Nem csak felesleges jelenetek nincsenek, hanem túl hosszúra nyújtott pillanatok sem, mindent éppen a szükséges ideig látunk. Akadt olyan apróság, amit először csak tölteléknek hittem, aztán idővel mégis nagy jelentőséget kapott. Szóval a kétórás hosszúság egyáltalán nem sok, ez egy jól megvágott, tömény sztori.
Steve McQueen kiemelt figyelmet fordít a karakterek és a különböző oldalak bemutatására, amelyek között hiába keressük a jókat. Ebben a Chicagoban mindenkinek a saját boldogulása az elsődleges cél, a címszereplőkkel ugyan lehet szimpatizálni, de ők sem egyértelműen pozitív figurák. A színészi alakítások nagyon jók, a legnagyobb meglepetést számomra Daniel Kaluuya (Tűnj el!) jelentette, aki bebizonyította, hogy igazán félelmetes is tud lenni. Igazából semmilyen szempontból nem tudok belekötni a Nyughatatlan özvegyekbe - de miért is akarnék, amikor ez egy precízen összerakott, érdekes, logikus bűnügyi film. Értékelés: 90%, így kell női főszereplős történetet hitelesen elmesélni, nem úgy, hogy egy bevált receptben lecseréljük a férfiakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése