Adam McKay esetében kevésbé éles a váltás, mint Peter Farrelly-nél, de azért pár éve nem számítottam rá, hogy egyszer majd az ő filmjeiből fogom közelebbről is megismerni a közelmúlt politikai-gazdasági eseményeit. Pedig úgy tűnik, kifejezetten fekszik neki ez a részben vicces, részben elgondolkodtató ismeretterjesztés, hiszen a gazdasági összeomlás után Dick Cheney karrierjét is nagyon ütősen dolgozta fel.
Ismét összerántott egy ígéretes színészgárdát és szuper alakításokkal, kreatív ötletekkel felturbózva mutatja be egy gátlástalan zseni egyre nagyobb hatalomhoz jutásának történetét illetve ezen keresztül a politika működését. A téma ellenére szó sincs száraz, unalmas stílusról, a rendező könnyen befogadható, érthető módon viszi filmre az eseményeket, például egy stratégiai társasjátékkal ábrázolja az egymással szemben álló felek elhelyezkedését a hatalommal bíró pozicíziókban. Az abszurd humor végig jelen van, de közben felmerül a “szabad ezen nevetni?” kérdés is, hiszen minden poén hátterében szomorú tények állnak.
A színészek egyszerűen hibátlanok, Christian Bale, Amy Adams, Sam Rockwell és Steve Carell alakítását is öröm nézni, és a mellékszereplők között is sok az emlékezetes figura. Az előzetes nem vezetett félre, Rockwell tényleg brillírozik George W. Bush-ként, róla simán megnéznék egy külön filmet is, itt úgyis elég kevés jelenetet kapott. Helyette viszont két órán keresztül nézhetjük Bale-t, aki nem szimplán eljátssza Dick Cheney-t, hanem teljesen átalakul.
Érdekes, hogy az Alelnök poltikai témájú, a címszereplőjét pedig egyértelműen negatív karakterként mutatja be, ki is figurázza, mégsem éreztem annyira didaktikusnak, mint a BlacKkKlansmant. Amíg Spike Lee a film végén szemérmetlenül a néző arcába tolja, mit kellene gondolnia a korábban látottak kapcsán, addig Adam McKay a stáblistát egy negyedik falat ledöntő, ütős jelenettel szakítja meg, ami sokkal jobb érzékkel kacsint ki az jelenlegi helyzetre. Értékelés: 90%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése