Nem szoktam pár film alapján leírni vagy véglegesen bekategorizálni rendezőket, de azt azért tényleg nem gondoltam volna, hogy Peter Farelly a Dumb és Dumber, a Keresd a nőt! és más hasonló vígjátékok után egyszer olyan filmet fog készíteni, amiben nem az olcsó, fizikai poénok dominálnak. Remélem az Oscar-jelölés megfelelő visszajelzés számára, ahhoz, hogy mostantól inkább ezen az úton maradjon.
A Zöld könyv két nagyon különböző férfi barátságát meséli el, és ez a történet valójában semmi újat nem tartogat, a remek színészeknek köszönhetően mégis végig szórakoztató tud maradni, és nagyon jó érzés nézni. Tony Lip figurája pontosan olyan, mint bármelyik másik olasz-amerikai, egy hatalmas klisé az egész karakter, Viggo Mortensen azonban zseniálisan játssza el, amitől az ismerős gesztusok nem zavaróak, hanem viccesek lesznek. Mahershala Ali is nagyon jó, úgy tud arisztokratikus lenni, hogy az még pont ne váljon ellenszenvessé, de ez egyértelműen Mortensen filmje. Nem véletlenül: a valós történeten alapuló forgatókönyvet az általa megformált karakter fia írta.
A kiszámítható, gyakran sablonos sztori előny és hátrány egyszerre. Egy vígjáték esetében akár még jól is sülhet el, ha az ismerős jeleneteket új szemszögből, friss poénokkal vegyítve látjuk, ez az oldala elég erős a Zöld könyvnek. A működő drámához viszont több eredetiség, vagy legalább néhány váratlan fordulat kellett volna, így ilyen téren már kevésbé emlékezetes a film. Persze folyamatosan előkerül a rasszizmus kérdése, és az is szép, ahogy a két férfi fokozatosan összecsiszolódik és a kezdeti ellentétük barátsággá válik, de mindez valahogy végig túl felületes marad. Nem feltétlenül van ezzel baj, hiszen a Zöld könyv így is egy profin összerakott, okos vígjáték, ami kicsit még el is tudja gondolkodtatni a nézőket. Érdemesebb ennek örülni, mint azon keseregni, hogy mennyivel jobb lett volna, ha több kockázatot vállal és jobban el mer szakadni a bejáratott sablonoktól. Értékelés: 80%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése