A Bill Nighy által alakított figurákat mindig nagyon kedveltem, az ő játéka akkor is feldobta a filmeket, amikor csak kevés játékidő jutott neki, ezért A szavak ereje már azzal meggyőzött, hogy végre főszerepet kapott ez a remek színész. Benne ezúttal sem csalódtam, viszont az is bebizonyosodott, hogy egy tapasztalt rendező és igazán érdekes forgatókönyv nélkül még ő sem képes csodára.
A történet egy apáról szól, akinek egyik fia egy családi Scrabble-parti közben (ez a játék fontos szerephez jut) lelépett otthonról, azóta nem tudni, hol lehet, ez pedig a másik fiúval való viszonyára is elég negatív hatással van. Ebből az alaphelyzetből egy kedves, aranyos, abszolút szerethető, viszont könnyen felejthető film lesz. Nem hagy mély nyomot, ahhoz nem elég drámai, azonban nem is elég vicces. Az apa-fiú kapcsolat szépen van bemutatva, ügyesen elkerüli a hatásvadász vagy giccses pillanatokat, de többször is olyan érzésem volt, mintha a Nebraska gyengébb, laposabb verzióját nézném.
A szavak ereje úgy általában véve elég semmilyen, nem is könnyű írni róla. Talán én nem voltam éppen a megfelelő hangulatban, és emiatt nem tudott teljesen lekötni, de egy fordulatosabb, eseménydúsabb sztori is biztosan segített volna. Bill Nighy azért megmenti, az ő játékát most is jó nézni, viszont gyakran untam azokat a jeleneteket, amikben nem szerepelt. Értékelés: 65%, egynek jó volt, de ennél azért többet vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése