Yesterday

Egy globális áramszünet után mindenki elfelejti, hogy valaha is létezett a Beatles. Kivéve Jack-et a lelkes, de sikertelen és ismeretlen zenészt, aki nem érti, mi történt, de kihasználja a lehetőséget, és sajátjaként mutatja be a legendás zenekar dalait. Emiatt a többi ember zseninek tartja és megindul a világhír felé. 

Ez az alapsztori nagyon ígéretes, kár, hogy ezúttal ennyiben merül ki a készítők valódi kreativitása és folytatásként egy szinte teljesen átlagos történetet kapunk a hirtelen sztárrá váló kisemberről a kötelező romantikus szállal kiegészítve. A forgatókönyvet Richard Curtis írta, és néhány mellékszereplőn érződik is a stílusa (Kate McKinnon szuper mint törtető, pénzéhes menedzser, és a Joel Fry által alakított piáló-füvező road-ot is bírtam), a romantikázás mégsem igazán jó. Az Igazából szerelem bármelyik epizódja köröket ver rá, ott mindegyik karakter boldogságáért tudtam izgulni, a Yesterday-t pedig csak néztem, és semmilyen hatással nem volt rám. 

Nem rossz film, de az alapötlet és a készítők fényében ennél sokkal többet vártam. Fájóan semmilyen, azt sem élném meg veszteségként, ha holnap már egyáltalán nem emlékeznék rá. Danny Boyle-t pedig továbbra sem értem: aki össze tud hozni például két Trainspottingot és a szintén remek 127 órát, az miért rendez egy ennyire átlagos filmet, ami a stílusát is csak elvétve hordozza magán?! Értékelés 60%. A Yesterday tehát számomra csalódás, a tanulsággal viszont nem tudok vitatkozni: a Beatles annyira király banda, hogy a dalaikat bárki (például a film főszereplőjét játszó Himesh Patel) előadásában jó hallgatni.