Az emberiség kipusztulása után a direkt erre a célra létrehozott mesterséges intelligenciára hárul a feladat, hogy egy biztonságos bunkerben az elraktározott embriókat életre keltse, fenevelje, és újra benépesítse a Földet. Ezt az alapötletet igazán érdekesnek találtam, ezért nagyon drukkoltam az I Am Mother-nek, hogy ne legyen benne nagy, túlságosan zavaró logikai hiba, ami elterelné a figyelmet a valóban izgalmas kérdésekről.
Ez nagyjából meg is valósult, csak pár apróság szúrt szemet, de az elsőre hibának tűnő dolgok közül utólag sok kapott egész elfogadható magyarázatot. A filmben ugyanis számos fordulat van, folyamatosan derülnek ki az új infók, amik gyakran a főszereplő számára is újdonságok, és más megvilágításba helyezik az addig látott eseményeket. Kezdetben például Mother (ez az MI neve) azt mondja a lányának, hogy ő az egyetlen élő ember, de már az előzetes is bemutatja azt a korán kiderülő csavart, miszerint egy nő érkezik a bunkerhez. Innentől pedig beindul egy érdekes, folyton változó dinamika a három szereplő között, amiben nehéz állást foglalni.
Szóba kerül anya és gyermek, ember és ember, illetve ember és gép kapcsolata, valamint egy mesterséges intelligencia módszerei, logikája, és az emberiség makacs önpusztítása is. Egy témában sem mond nagy újdonságot az I am Mother, mégis eléri a célját, mert a hibák és a nem túl meggyőző főszereplő (Clara Rugaard) ellenére is egy olyan elgondolkodtató, sci-fi tud lenni, amiről érdemes beszélgetni. Az pedig külön öröm, hogy egy elsőfilmes rendező, Grant Sputore munkája, akinek ezek után már oda fogok figyelni a következő dobására. Értékelés: 75%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése