Ad Astra – Út a csillagokba (Ad Astra)

Na, valami ilyesmit várok egy sci-fitől! Az Ad Astra nem újítja meg a műfajt, és az is kérdéses, hogy mennyi ideig fogunk rá emlékezni, de legalább egy ambíciózus, bátor, ötletekkel teli próbálkozás, ami nem akar biztosra menni és mindenáron megfelelni a nézői elvárásoknak, ezért cserébe pedig hajlandó vagyok elnézni a hibáit.

Egyébként sem óriási negatívumokról van szó, hanem olyan logikai döccenőkről, amikbe bele tudtam volna kötni, de inkább átadtam magam a moziélménynek, a film pedig meghálálta ezt a hozzáállást. A nyitójelenet rögtön berántott, látvány és izgalom terén is megadta a kezdőlökést. Megismerjük Roy McBride-ot, a profi asztronautát, akinek extrém körülmények között is alig emelkedik a pulzusa. A Földet űrből eredő elektromos viharok sorozata fenyegeti, amiket valószínűleg egy régóta elveszettnek hitt űrhajó okoz. Azt az expedíciót Roy apja vezette, ezért most Royt kérik meg, hogy a marsi bázisról üzenetet küldve vegye fel vele a kapcsolatot.

Így hiába az emberiség sorsa a tét, a film mégis személyes tud maradni, hiszen egy ember drámája van a középpontban. Az Ad Astra ügyes vegyítése a filozofikusabb és a történetközpöntúbb, kalandfilmesebb sci-fiknek, elgodolkodtató, van üzenete (még, ha nem is tud igazán újat mondani), de nem művészieskedő és nem is túlnyújtott. A tempó elég lassú, de a játékidő kellően ki van töltve. Jó ritmusban követik egymást az események, a főszereplő monológjait a megfelelő pillanatokban váltják fel a pörgősebb, akciódúsabb jelenetek, így nem éreztem soknak a két órát. Brad Pitt játéka végig iszonyú jó, a karakter belső vívódását, apró változásait is részletesen tudja érzékeltetni - ilyen színészre érdemes űrbéli one-man show-t bízni!

A film által bemutatott jövő is tetszett, az űrutazás rendszere, a Hold és a Mars emberiség által átformált verziója egyaránt sok kreatív húzást vonultatott fel. Igaz, ezen a téren a saját ötletek vegyültek a híres sci-fik megidézésével és azok elemeinek újragondolásával, de a rendezőre (James Gray) egyébként is jellemző ez a fajta alkotási mód. Néhány jelenetnél például egyértelműen a 2001: Űrodüsszeia vagy éppen a Total Recall ugrott be, de ez nem zavart, és lopásnak sem éreztem. Értékelés: 80%, látványban és hanghatásokban is erős, elgondolkodtató űrbéli (és ezzel együtt belső) utazás, amit érdemes nagyvásznon látni.