Profi munka! Ez fogalmazódott meg bennem a moziból kifejele jöhet, mert ez a kifejezés a film minőségét is jellemzi, és azt is, amiről szól, vagyis, amit a főszereplők véghez visznek benne. De nem egy lélektelenül, precízen kimatekozott, hatásvadász drámáról van szó, hiszen a profizmus mellett helyett kapott benne a “szív” és az emberi oldal is.
Igazából annyira tetszett a film minden alkatrésze, és annyira azt éreztem, hogy az összes jelenet a rendező, James Mangold által megcélzott hatást érte el nálam, hogy nem is tudom, mire térjek ki. Ha felsorolom a szenzációs színészi alakításokat, a jó poénokat, az átérezhető drámai pillanatokat és az izgalmas versenyeket, azzal még nem mondtam sokat, jó lenne ennél részletesebben is megindokolnom, miért értékelem 100%-ra Az aszfalt királyait.
Nos, például azért, mert szerepel benne egy Christian Bale nevű zseni, aki bebizonyítja, hogy komoly fizikai átváltozás nélkül is teljesen át tud alakulni bármilyen karakterré. Ő alakítja Ken Miles-t a vérprofi, de nehezen kezelhető versenyzőt, és minden gesztusa hibátlan. Matt Damon csak hozzá viszonyítva csillog kevésbé Carroll Shelby szerepében, de amúgy ő is nagyon jó, a közös jeleneteik, párbeszédeik pedig szuperek - és van belőlük bőven!
A dialógusok egyébként is okosak és többféleképpen értelmezhetőek. Sok esetben, amikor az autógyártásról, versenyzésről vagy éppen egy nagy cég bürokratikus működéséről van szó, akkor könnyű megtalálni a párhuzamot más, általánosabb témákkal. Éppen emiatt nem csak autómániásoknak érdemes megnézni a filmet, hiszen a motorháztető alatt sokkal többről van szó. Megszállottság, profizmus, szenvedély, barátság, bajtársiasság, ego, versengés - ezek a témák mind felmerülnek ebben a lendületes, izgalmas drámában, aminek a két és fél órás játékideje után egyből arra gondoltam, mikor fogok legközelebb beülni rá. Igen, ez számomra mindenképpen 100%, a második (rövid időn belül esedékes) megtekintés után, talán alaposabban is ki tudom majd fejteni, hogy miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése