Tavaly csalódnom kellett egy klasszikusban (Volt egyszer egy Amerika), és ez sajnos idén sincs másképpen. Ezúttal a Michael Cimino alkotásával kapcsolatban nem értem, hogy miért van olyan nagyra tartva.
Jó, lehet, hogy meg kellene majd néznem még egyszer, de a három órás játékidő első harmadát annyira feleslegesnek, és bosszantóan vontatottnak éreztem, hogy erre biztosan nem mostanában fogom tudni rávenni magam. Abszolút nem értem, mi motiválta a rendezőt, amikor például az esküvői jelenetet ilyen hosszúra hagyta. Már nagyon vártam, hogy végre történjen valami, és később tényleg volt pár valóban izgalmas vagy drámai jelenet, ahol Robert de Niro és Christopher Walkent megmutathatták a tehetségüket, de sajnos összességében ezek sem mentették meg a filmet. A szarvasvadász története szépen bemutatja, hogy a háború milyen lelki torzulásokat okoz a katonáknak, de úgy gondolom, hogy arányaiban nagyon rosszul van kitöltve a játékidő, így pedig elsikkadnak az igazán jó momentumok. Emiatt ezt az alkotást sajnos keserű szájízzel húztam ki a listámról, és ha Vietnámmal kapcsolatos sztorit szeretnék nézni, akkor ezentúl is Kubrick Acéllövedékét fogom választani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése