Apu vad napjai (The Savages)

A magyar cím eléggé megtévesztő, hiszen nem egy fiatalkorát bepótolni vágyó apa kalandjairól van szó, hanem egy keserédes hangulatú, aranyos, humorral oldott családi drámáról, ami engem leginkább a The Kids Are All Right-ra emlékeztetett. 

A történet szerint két, nem éppen élete csúcspontján lévő testvér nyakába hirtelen egy új, nem túl hálás feladat szakad: gondoskodniuk kell az idős, és szellemileg egyre jobban leépülő apjukról. A dolgot nehezíti, hogy eközben jó lenne egymást is elviselniük, és ezzel is komoly problémáik akadnak. Nem rossz emberek, csak talán az átlagnál kissé jobban jellemzőek rájuk a hétköznapi gyarlóságok, és mindketten szeretnének a számukra fontos, de egyébként nem valami fényes karrierjükre koncentrálni. 

A karakterek a hibáik ellenére is nagyon szerethetőek, és ehhez nagyban hozzájárul Laura Linney és Philip Seymour Hoffman szuper játéka. Rengeteget évődnek egymással, de közben le sem tudnák tagadni, hogy testvérek, igazi se veled – se nélküled viszony van köztük, és a beszélgetéseik mindig érdekesek. Philip Bosco szintén nagyon jól alakít a beteg apa szerepében, a kedvenceim azok a jelenetek voltak, amikor elvesztette a türelmét, és megemelte a hangját. A szereplők mellett a történetnek is megvan a maga bája, és úgy tud mesélni egy egészen szomorú témáról, hogy a hangulatot közben egyáltalán nem éreztem nyomasztónak. Kár, hogy az Apu vad napjai kevéssé ismert film, hiszen egyszerre tud komoly és könnyed lenni, és valószínűleg tetszene a családi drámák kedvelőinek.