A főszereplő Ethan Hawke, a téma időutazás – ennyi bőven elég is volt ahhoz, hogy a film érdekeljen, és nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt. Az alaptörténet az Időzsarura emlékeztet, hiszen Hawke feladat az, hogy az időben utazva még a bűntények elkövetése előtt megállítsa a bűnözőket. Azonban ez az ötlet nem látványos és akciódús, sokkal inkább gondolkodós formában kerül kibontásra.
Nehéz az Időhurokról spoilermentesen írni, de nem akarom lelőni a fordulatokat, mert a forgatókönyv csavaros, érdekes módon mutatja be egy időparadoxon mozaikdarabkáit. A végén összeállt a kép, de még utána is gondolkodtam a sztorin, és a biztonság kedvért gyorsan utánaolvastam, hogy mindent jól értettem-e. Szeretem, amikor egy film ilyen módon játszik a nézővel, de nem blöfföl, hanem tényleg tartalmazza a titok nyitját is, az pedig különösen jó, ha erre egy kis költségvetésű, mégis stílusos látványvilággal és jó színészi játékkal megspékelt minimál sci-fi képes. Az Időhurok kifejezetten ajánlott időutazós téma kedvelőinek, és azoknak, akiket nem zavar, ha egy kicsit gondolkodni is kell filmnézés közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése