Kíváncsi vagyok, vajon az anyagi okokon kívül mi motiválhatta Kurt Suttert a forgatókönyv megírására Antoine Fuquát pedig a film megrendezésére. Miért gondolták azt, hogy a Mélyütésben van bármi olyan, amit az eddigi sportfilmek még nem mondtak el? Talán csak Jake Gyllenhaalt és Forest Whitakert akarták látni egy közös jelenetben. Mert ők tényleg nagyon jól játszanak, de sajnos más pozitívumot nem igazán tudok elmondani a filmről.
A történet meg sem próbálja elkerülni a kliséket, sőt, gyakorlatilag azokból építkezik. Sorra veszi az összes témába vágó sablont: minden elveszítő sztár, ellenfélhez átálló edző és ügynök, lepukkadt konditerem, utolsó nagy lehetőség - még egy megbundázott meccs is említésre kerül. Szóval újdonságot felesleges várni, és az sem frissíti fel a sokszor látott jeleneteket, ahogy 50 Cent küzd a színészkedéssel. Egy viccesebb karaktert talán könnyebben el tudna játszani, de itt iszonyúan hiteltelen volt az alakítása. Nagy szerencse, hogy Gyllenhaal elvállalta a főszerepet, mert ő menti meg a Mélyütést a teljes besüléstől. Az érzelmi hullámvasút minden szakaszában a tőle megszokott profimussal jeleníti meg az agresszív, dühkitöréseit nehezen kezelő bokszolót, ennek köszönhetően még az érdektelen sztori ellenére is tudtam drukkolni a karakternek. A játékidő második felében Forest Whitaker is üde színfoltot jelent, kár, hogy hiába erőlködik, ha az általa alakított edző minden eredetiséget mellőz.
Nincs is kedvem több szót vesztegetni a filmre, a biztató előzetes ellenére fájóan közepes, felesleges alkotás ez, ami egyszer ugyan nézhető, de a mostani moziműsort elnézve talán jobb döntés kihagyni. Értékelés: 45%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése