Hurok

Nem tartozom azok közé, akik úgy általában véve szidják a magyar filmeket, mert szerintem itthon is készülnek figyelemre méltó alkotások, de az igazán okos, csavaros thriller valóban ritkaság hazai fronton. A Víkendben mondjuk bőven voltak fordulatok, de gyakorlatilag az összes a főszereplők térfél-váltásából származott, a Hurok előzetese és a rendező, Madarász Isti nyilatkozatai viszont ennél kreatívabb szerkezetet ígértek.

Ezt pedig valóra is váltja a film, az idővel való kavarás szépen teszi a dolgát: a néző számít rá, hogy észnél kell lennie, próbál minden apró részletet megjegyezni, ezáltal már szinte garantált is, hogy első nézésre végig le legyen kötve a figyelme. Az esetleges logikai hibákra illetve a történet hézagainak felismerésére majd főleg az ismétlések során kerülhet sor. De fennáll a kérdés: érdemes-e újranézni pusztán az élmény miatt is, vagy csak azért, hogy kitisztuljon a sztori? Mert utóbbi esetben talán szerencsésebb néhány fórumon elolvasni az elemző hozzászólásokat.

Nos, az én szememben egyértelműen a pozitív irányba billen a mérleg nyelve, de nem mehetek el szó nélkül a hibák mellett sem. A főleg hideg, szürkés színekből felépülő látvány kifejezetten tetszett, egyszerre sterillé és modernné tette a környezetet. Annak is örültem, hogy a fogatókönyv ügyesen elkerülte a szájbarágást, nem ismételgette egyfolytában a nyilvánvaló dolgokat. Sokáig azt hittem, hogy Madarász Isti csak az Előbb-utóbb című remek rövidfilmjét terjesztette ki másfél órás hosszra (amivel már önmagában ki lettem volna békülve), de a cselekmény tetőpontja valódi fordulatot vett, onnantól más irányba haladtak az események és ez a verzió még jobban tetszett. 

A színészi játék viszont csalódást okozott, erről pedig jócskán tehetnek az elnagyolt karakterek is. A három főszereplő közül csak Anger Zsoltot éreztem meggyőzőnek, az ő tehetsége elég volt ahhoz, hogy a nem túl érdekes figurát is izgalmasan keltse életre. Száraz Dénes és főleg Martinovics Dorina viszont nem ennyire rutinosak, az alakításuk elég halvány, így nehezemre esett szorítani nekik. Pedig az igazi izgalomhoz kedvelhető szereplőkre is szükség lett volna, így inkább csak olyan volt, mintha kísérleti alanyok pörgős, okos, de steril macska-egér harcát nézném. Intellektuális téren igen erős a Hurok, de érzelmileg sokkal kevésbé tudja bevonni a nézőt.

Nem győzött meg tehát teljesen,de ahhoz mindenképpen eléggé tetszett, hogy újra megnézzem majd. Azt nem mondom, hogy hurokba kerültem, és mindig így fogom gondolni, de egy újabb másfél órát azért szívesen rászánok a filmre. Értékelés: 80%.