12 év rabszolgaság (12 Years a Slave)

Ez az a film, ami az előzetes és a rövid sztori alapján nem igazán érdekelt volna, ha nem a Giamatti – Cumberbatch – Dano – Fassbender – Pitt – McQueen névsor díszeleg a stáblistán, így azonban már kihagyhatatlannak éreztem, de nem vártam többet egy tipikus „rabszolgás-szenvedős” sztorinál.


Bizonyos értelemben nem is kaptam ennél sokkal többet, de Solomon Northup története mégiscsak egy más nézőponton keresztül mutatja be a témát: egy északról elrabolt, korábban szabadként élő színesbőrű férfi szemszögéből. Egyszer még boldogan együtt van a családjával, aztán pár nappal később már ostorral verik, ha ragaszkodik a nevéhez, és a saját érdekében le kell tagadnia, hogy tud írni-olvasni. Ez az erős kontraszt megadja film alaphangulatát már azelőtt, hogy a fent említett színészek közül bárki is megjelenne a vásznon. Mert nem csak a nagy nevekre érdemes odafigyelni, hanem a kevésbé ismert főszereplőre Chiwetel Ejiforra is, akinek a kasztingolása kockázatos, de nagyon szerencsés húzás volt. Végig nagyon jól játszott és az én szememben sokat dobott a filmen, hogy őszintén tudtam drukkolni neki. Ez segített abban, hogy egyáltalán ne unjam az egyébként lassú és nem túl fordulatos történetet.

Ugyan nem olvastam az alkotás alapjául szolgáló könyvet, de a sztori tempóját annak tudom be, hogy a forgatókönyvíró nem akarta kiszínezni az eseményeket adaptálás közben. Persze lehetett volna ebből izgalmasabb, pörgősebb, sokkal inkább hatásvadász mozit csinálni, de maradtak a reálisabb megközelítésnél – mindenki döntse el maga, hogy ez jó döntés volt-e, szerintem határozottan igen! Valóban megvan benne a kockázat, hogy sok néző számára unalmassá válik, de a történetmesélés remek, és emlékezetes jelenetekben is bővelkedik az alkotás.

Emellett pedig hosszabb rövidebb időre olyan sztárokat láthatunk a vásznon, akiket mindig öröm nézni. McQueen jól tudja, hogy zseniális gárda áll rendelkezésére, ezért gyakran meg is mutatja az arcukat premier plánban, hogy minden apró rezdülésük jól látható legyen. Ők pedig nem vallanak szégyent, hanem bebizonyítják, nem ok nélküli a hírnevük. Persze ez a show ettől még mindenképpen Ejiforé, aki felnő a feladathoz, és érdemes lesz rá odafigyelni a jövőben. Ehhez jól jönne Neki egy arany szobrocska, amire egész jó esélye is van. Ahogy annak is, hogy az Akadémia idén ezt a filmet fogja megtömni Oscarral, és ha így lesz – ugyan nem ez volt a kedvencem idén –, én biztosan nem fogok háborogni. Értékelés: 83%.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése