Ez volt az egyik
kedvenc filmem idén, és méltatlanul alulértékeltnek tartom,
sajnálom, hogy nem vetítették a hazai mozik. Második nézésre
sem okozott csalódást, ezúttal is nagyon bejött a hangulata. A
karakterek, a színészek, a párbeszédek, a zene, a Fargo-szerű
fekete humor mind-mind azt támasztják alá, hogy az Ölni
kíméletesen több figyelmet érdemelne. Aki szereti a kevésbé
vicces, még az abszurditással együtt is életszagú
gengszterfilmeket, ahol nincsenek hősök, csak különféle bűnözők,
az tegyen ezzel egy próbát.
A történet röviden
annyi, hogy pár, magát okosnak tartó lúzer kirabol egy
kártyabarlangot, ez pedig sok befolyásos embernek nem tetszik,
szóval hívják Brad Pitt-et, hogy rendet tegyen. Ő pedig – jól
ellensúlyozva a pitiáner, amatőr rablókat – igazi rideg profi,
aki pontosan tudja, hogy mit kell tenni egy ilyen helyzetben: nem
elég a tényleges tetteseket megölni, az sem maradhat életben,
akiről mindenki azt hiszi, hogy ő tette, így majd a jövőben
senkinek nem jut eszébe ilyesmit csinálni. Ez a sztori pedig olyan,
a fő eseményekhez lazán kapcsolódó párbeszédekkel, epizódokkal
van feldobva, amelyek ugyan semerre nem viszik a történetet, de
színesebbé teszik azt. Ilyenek például James Gandolfini
jelenetei, amiket öröm nézni, és ezért a forgatókönyvírónak
és a színésznek egyaránt jár a dicséret!
Szóval ez a film
számomra 2013 csendes remekműve, ami majd talán utólag népszerűbb
lesz. A teljes kép kedvéért azért megjegyzem, hogy az alkotásban
helyenként megjelenő politikai felhangot teljesen feleslegesnek és
erőltetettnek tartom (kivéve talán az utolsó jelenetet), de ebből
szerencsére nincs sok, és az összkép így is szuper!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése