Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl)

Szóval Ryan Gosling egy magányos, visszahúzódó és meglehetősen fura fiút alakít – ez eddig akár az utolsó két Nicholas Winding Renf-film történetének kezdete is lehetne. De itt a Gosling által életre keltett Lars rendel magának egy valósághű guminőt az internetről, és nem arra használja, hogy az elfojtott perverz vágyait kiélje (valószínűleg Larsnak nincsenek is ilyenek), hanem beleszeret és a barátnőjeként kezeli. Lars bátyja, és az ő felesége már megszokták, hogy a fiúnak vannak problémái, de ez még nekik is sok. Egy orvos tanácsára mégis belemennek a játékba: elfogadják, hogy Bianca nem egy guminő, hanem Lars barátnője, ki Brazíliából érkezett, keveset beszél, és tolószékes.

Lassacskán az összes ismerősük tud a jövevényről, és a fiú érdekében mindenki élő emberként kezeli, ez pedig egyszerre aranyos és abszurd jeleneteket eredményez. Ryan Gosling nagyon profin játssza a mentálisan beteg főszereplőt, akinek egyáltalán nem tűnik fel, hogy fura az, amit csinál. Sétálnak és beszélgetnek Biancával, munkát talál neki és szükség esetén még orvoshoz is elviszi. Így gyakran előfordul az a szituáció (ami mindig mosolyra bírt), hogy Lars teljesen nyugodtan ül barátnője mellett valamilyen nyilvános helyen, az emberek pedig eléggé meglepődve nézik a párt. Később aztán már senkinek nem fura a helyzet, mindenki beszáll a játékba, és irreálisan engedékenyek lesznek. Az még oké, hogy valaki elviszi magával Biancát egy estélyre, vagy ruhát ad neki, de azt már irreálisan soknak éreztem, amikor a „brazil lány” saját kórházi szobát kapott. Nem zavart ez nagyon, csak nem tartottam életszerűnek.

De máshol nem volt baj a realitással, mert egyébként Lars érzéseinek alakulását, és a külvilág felé történő nyitását nagyon szépen, hihetően mutatja be a történet. Mivel Bianca csak Lars elméjében létezik, teljes egészében ő alakítja a sorsát, ő dönti el, mikor vannak meg jól, és mikor vesznek össze. A képet pedig tovább árnyalja, hogy a fiú kezdi megkedvelni kolléganőjét, Margot, de túl jó ő ahhoz, hogy megcsalja a szerelmét. A Plasztik szerelem tehát egy igazán aranyos, kedves, érdekes és helyenként vicces történet Ryan Golsing szuper alakításával – érdemes megnézni. A készítőknek pedig külön köszönet jár azért, hogy hiába egy guminő az egyik főszereplő, a film végig ízléses tudott maradni.