Paterson

Ilyen az, amikor egy film csendesen nagyszerű! Nem hatásvadász, nem akar katarzist okozó, világmegváltó dráma lenni, hanem látszólag csak teljesen egyszerű, hétköznapi történetet mesél el. Eközben mégis nagyon fontos és hasznos mondanivalóval tud szolgálni azok számára, akik nyitottak rá.

Mókuskerék, szürke hétköznapok, monoton meló, unalmas kisvárosi élet. Sokak számára ismerősek ezek, de nem mindenki hagyja hogy rátelepedjenek a hangulatára és elrontsák a kedvét. A buszsofőrként dolgozó, elsőre igencsak egyhangúnak tűnő életet élő Paterson például odafigyel a világra, művészi, nyitott szemmel vizsgálja a környezetét és mindenben meglátja a szépségét illetve a pozitívumot. Ami másnak mindössze egy szimpla gyufásdoboz, az számára egy szerelmes vers kitűnő ihletforrása. 

Vezet a megszokott útvonalon, hallgatja az utasok beszélgetését, sétálni viszi a kutyáját, és közben folyton újabb verseken jár az agya. Nem népszerű, elismert költő szeretne lenni, inkább csak önmagának alkot, introvertált személyiségként így tudja legjobban megfogalmazni a gondolatait és az érzéseit. Adam Driver visszafogott játékkal, zseniálisan kelti életre a karaktert, nem csinál semmi látványosat, mégis végig le tudja kötni a figyelmet. 

Paterson felesége éppen a másik véglet: ő is művész, de a csapongó, bármiért gyorsan lelkesedő, folyamatosan új hobbikat találó, nagy álmokra törő fajtából való. Az eltérő felfogás ellenére igazán harmonikus, konfliktusoktól mentes kapcsolatban élnek, ahogy a filmben is jól megfér egymás mellett a reális, dokumentarista hangulat és az időről időre felbukkanó valószerűtlen elemek. Úgy látszik ez a város (ami szintén a Paterson nevet viseli) vonzza az ikreket és a szabad verseket kedvelő hobbiköltőket, akik szükség esetén megadják a kellő motivációt egymásnak. Jim Jarmusch új rendezése pedig nem kevésbé varázslatos, mint a helyszín, ahol játszódik. Értékelés: 80%. Nehéz megfogalmazni, mi fogott meg benne igazán, de a főszereplő életszemlélete és életszeretete mindenképpen tanítani való!