Edinborough legismertebb narkósai 20 év után visszatértek - és milyen jól tették! Nem rombolják le az első rész kultuszát, hanem megidézik, illetve helyenként tovább is építik azt.
Az őket körülvevő világ sokat változott, de ezek a srácok a múltban ragadtak, és furcsa belegondolni, hogy a szerethető lúzerek már a negyvenes éveiket tapossák. A kifejezetten erős nosztalgiafaktor miatt szürreális élmény Renton kezében iPhone-t látni. Felcsendülnek a régi dallamok, visszatérnek az ismerős beállítások, a történet egyes elemeit is felemlegetik, a film mégis bátran, öniróniától duzzadva szól be azoknak akik a múlt emlékében fürdenek.
Szerencsére a folytatás nem pusztán a bevált receptet használja fel újra, a modernizálás is sikeres. Renton “choose life”-monológja, Spud mimikája vagy Begbie agresszív őrülete megmaradtak, de a mai környezetben máshogy hatnak. A srácok próbálnak alkalmazkodni az új felálláshoz, rájönnek, hogy már nem a droggal való kereskedésben van a könnyű pénz, a fehérgalléros bűnözés tisztább és kifizetődőbb. Ez azonban nem változtat a keserédes hangulaton és a poénokkal oldott kilátástalanságon. Az sem volt éppen szívderítő látvány, ahogy a főszereplők fiatalon nem tartottak sehova, de két vicces jelenet között szembesülni vele, hogy felnőttként, apaként is ugyanazokat a köröket futják - az felér egy gyomrossal.
Értékelés: 90%. A nagy kérdés persze az, hogy a Trainspotting 2 felér-e az első részhez, erre azonban egyelőre nehéz válaszolni. A kötelező szintet magabiztosan megugorja, érdemes lesz újranézni, szóval pár év(tized) távlatából talán egy lapon lesz emlegetve a két film. Az viszont már most is kijelenthető, hogy a jól sikerült folytatások nem túl népes táborát gyarapítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése