Testről és Lélekről

Szerelem a legkevésbé romantikus helyen, a legfurább, egymástól nagyon különböző emberek között is szövődhet. Ebből a tételmondatból könnyen le lehetne vezetni egy giccses, csöpögős, elcsépelt történetet, de Enyedi Ildikó filmje abszolút nem ilyen.

A tipikus, bejáratott sztorielemeknek nyoma sincs, sehol egy szőke herceg vagy fehér ló - láthatunk viszont levágott marhafejet közelről. Ez pedig nem valami öncélú, művészieskedő húzás, hanem a tudatos karakterépítés része, és amúgy sem meglepő jelenet egy vágóhídon. Mert itt dolgozik, a két főszereplő, akikben elsőre csak a különcségük közös, viszont éjjelente ugyanazt álmodják, és miután ez kiderül, nappal is más szemmel néznek egymásra. A Testről és Lélekről az ő közeledésük története friss abszurd humorral fűszerezve, bájos, megmosolyogtató módon elmesélve.

A karakterek egyszerűen szuperek, és az őket életre keltő színészek játéka is hibátlan. A Borbély Alexandra által megformált Mária a Nyomozó kórboncnokához hasonló szociális képességekkel rendelkezik, gyakran úgy éreztem, mintha Malkáv Tibor női megfelelőjét látnám. Ártatlan megjegyzésnek szánt otromba sértések, játékfigurákkal begyakorolt, aztán a valóságban persze teljesen máshogy zajló beszélgetés - megindító látni, ahogy egy ilyen furcsa figura próbál a többiekhez hasonlóan viselkedni. Könnyű drukkolni neki, egyúttal jókat lehet nevetni rajta. A másik sarokban pedig Endre személyében egy megtört férfi áll, aki már beleunt a párkeresésbe, látszólag megbékélt a magánnyal, most mégis felébredt benne valami. 

Biztos vagyok benne, hogy ez a film nem lesz mindenkire ilyen hatással, de nálam nagyon betalált, és annak ellenére feldobódtam tőle, hogy a sztori nem végtelenül optimista. A játékidő nagy részét végig lehet mosolyogni, a mellékszereplőknek is jut pár jó poén és szerelmi történetről van szó, mégsem sorolnám a romantikus vígjáték kategóriába, hiszen egészen más élményt nyújt, mint amire a műfaj hallatán számítanánk. Értékelés: 95%.