A nézők határozottan jól jártak azzal, hogy a John Wick rendezőpárosa szétvált: Chad Stahelski méltó módon folytatta a kutyáját megbosszuló bérgyilkos történetét, David Leitch pedig Charlize Teront vitte táncba, és összehozta minden idők egyik legstílusosabb hidegháborús filmjét.
Persze ez abból a szempontból nem nagy szó, hogy erre a témára általában nem az efféle hatásvadász, iszonyú laza megközelítés jellemző, de az Atomszőke ügyesen, még éppen nem túlzásokba esve frissíti fel a kémes sablonokat. Lehallgatások, fedőnevek, egymás folyamatos átverése, kettős és hármas ügynökök - az alapelemekben igazából nincs semmi új, az összeillesztésükben viszont annál inkább. Egyrészt a zene, ami nagyon jól lett összeválogatva, néhány esetben mégis túl soknak, túl hangsúlyosnak éreztem, mintha a rendező ezt használta volna mankónak néhány kevésbé érdekes jelenet tuningolására. Mert a sztori, főleg az elején, néha kissé leül, ami nem is lenne a baj, hiszen a hidegháborútól felesleges állandó pörgést várni, ez a film azonban minden áron cool akar lenni, ami helyenként inkább erőltetett hatást eredményez.
A másik vérfrissítő újdonságot az akciók jelentik. Ha ezekben egy női főhős ver meg férfiakat, akkor mindig kérdéses a hitelesség, itt azonban ez nem jelent problémát. Ezen a területen ugyanis előjön David Leitch tapasztalata, és úgy koreografálja meg a verekedéseket, hogy azok ne váljanak irreállissá. Charlize Theron nem terminátorként bunyózik, abszolút nem sérthetetlen, hanem foggal-körömmel küzd, és minden keze ügyébe kerülő eszközt bevet az életére törő gonoszokkal szemben. Csak néhány könnyed vállon átdobást éreztem túlzónak (ezek talán a képregényes eredetnek tudhatóak be), de a lépcsőházi vágásmentes jelent még így is szenzációs. Na, ott például nem volt szükség zenére, a hangeffektek magukban is megtették a dolgukat.
A John Wick után nem meglepő, hogy a verekedések, lövöldözések itt sincsenek kamerarángatással vagy gyors vágásokkal szétszabdalva, hanem végig követhetőek maradnak és lebilincselő élményt nyújtanak. A békésebb jeleneteket pedig feldobják a színészek (Theron mellett James McAvoy is remek), így az sem jelent problémát, hogy a a sztoriban nem sok az újdonság. Persze folyamatosan követik egymást a fordulatok (hiszen ez kémek között kötelező), de az újranézés során sem elsősorban ezekre, sokkal inkább a megvalósításra és számos jó ötletre fogok koncentrálni. Értékelés: 90%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése