Jí-háá, ez aztán frankó kis rablós sztori vó’t! A nagy pénzeket általában a vérprofi, kifinomult stílusú bűnözők nyúlják le az aprólékosan megtervezett akcióik során. Steven Soderbergh új filmje azonban bebizonyítja, hogy néha egy csapat tökkelütött redneck is össze tud hozni egy sikeres balhét, ami profizmust ugyan csak nyomokban tartalmaz, de éppen ettől lesz igazán szórakoztató.
El kell ismerni, van pár valóban okos húzások, viszont a poénok természetesen az esetlenkedéseikből származnak. Szerencsére a Logan Lucky nagyon ügyesen egyensúlyozik a tahóság határán, kellően bevállalós, mégsem esik túlzásba, nem süllyed az olcsó humor szintjére. A karakterek is ezen a mezsgyén helyezkednek el, távol állnak a fehérgalléros gengszterektől és tele vannak jellemhibákkal, de pont annyi pozitív tulajdonsággal bírnak, hogy még így is szerethetőek legyenek. Channing Tatum és Adam Driver baromi hitelesen hozzák a félresiklott életű, kevés pénzből tengődő amerikai kisembert, és az előzetes félelmeim ellenére egyáltalán nem volt fura, hogy ők egy testvérpárt alkotnak. Daniel Craig pedig megmutatja, milyen az amikor nem egy szép nagy összeg kedvéért vállal el egy filmet, hanem valóban élvezi a szerepét. Ő játssza a csapat tapasztalt tagját (aki azért messze nem annyira profi, mint hiszi), és egy csomó emlékezetes pillanat kapcsolódik hozzá. Folyamatos poénforrás, ahogy próbál kőkemény gengszterként viselkedni, de amikor rablás közben levezeti a gumicukros bomba kémiai egyenletét, az a film egyik csúcspontja.
Talán a country-dalok vagy a Coen-mozikat idéző bénázások és fekete humor miatt, de folyamatosan olyan érzésem volt, mintha azt látnám, ahogy A nagy Lebowski Dude-ja kezd bűnözői karrierbe. Ez a hangulat pedig igazán bejött, és cseppet sem lepődnék meg, ha a Logan Lucky minden egyes újranézés alkalmával jobban tetszene. A karakterek és a párbeszédek garantálják a film szavatosságát, ezeknek köszönhetően valószínűleg akkor sem fogok unatkozni, ha a sztorit már pontosan ismerem. Értékelés: 90%. Közvetlenül a megtekintés után még 80% körüli értékben gondolkodtam, de azóta gyakran beugrottak bizonyos jelenetek, és egyre pozitívabbá vált bennem az emlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése