A bűnös (Den skyldige)

Ha egy film 85 percen keresztül egyetlen, önmagában nem túl izgalmas helyszínen (egy telefonos segélyhívó központban) játszódik, akkor nem könnyű feladat végig fenntartani a nézők érdeklődését. A dán Gustav Möller azonban még ennél is nagyobb fába vágta a fejszéjét az első rendezésével, hiszen a szereplőket is minimalizálta, csak egy fontos karaktert látunk, és még néhánynak halljuk a hangját.

Ebből az alaphelyzetből viszont igazán profi, feszült és pörgős thrillert készített. Asger Holm utcai rendőr, aki felfüggesztése alatt diszpécserként dolgozik a 112-nél. Befut hozzá egy hívás, amiben egy elrabolt nő a segítségét kéri, ő pedig minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy segítsen rajta. Mivel a történések közben végig Asgert mutatja a kamera, és a nézők képzeletére van bízva, hogy pontosan mi zajlik a telefon másik oldalán, akár rádiójátékként is működhetne a film, azonban Jacob Cedergren nagyszerű játéka sokat hozzátesz az élményhez. Nem esik túlzásba, az arcáról mégis végig jól leolvashatóak az érzelmei, például a tehetetlenség miatt érzett dühe.

Valószínűleg egy szimpla emberrablós sztori nem fogott volna meg ennyire, de az sokkal érdekesebb tud lenni, amit nem látunk, és így tényleg kiemelt szerephez jut minden apró zaj, ami a telefonon keresztül hallatszik. A forgatókönyv jó tempóban adagolja az újabb, a korábbi eseményeket más megvilágításba helyező információkat, és közben Asger felfüggesztésével kapcsolatban is egyre több részlet derül ki. Ez nem csak azért ügyes húzás, mert így két sztori halad párhuzamosan, hanem ezáltal érthetőbbé válik a rendőr motivációja is. 

Túl nagy csavarokra azért nem kell számítani, aki egy kicsit jobban ismeri műfajt, könnyen kitalálhatja előre a fordulatokat, de ez nem ront a film minőségén. Mire eszembe jutott volna unatkozni, már a stáblista pörgött a vásznon. A játékidő iszonyú gyorsan eltelt, és ehhez nem kellettek látványos akciók, hatásvadász montázsok, de még egy bejáratott hollywoodi sztár sem - ez az igazi bravúr! Értékelés: 90%.