Teljesen véletlenül akadtam rá erre a filmre, abszolút radar alatt jött, és egészen kellemes meglepetést okozott. Remek példa arra, hogy nem csak két órás hosszúság felett van élet, hanem néha kifejezetten előnyös tud lenni a rövidebb játékidő.
A Silicon Valley-ből ismert Thomas Middleditch itt is hasonló személyiséget alakít, csak éppen nem kocka. A történet a sikertelen öngyilkossági kísérletével indul, amit azért követett el, mert elhagyta a felesége. Pszichológushoz jár, keresi azt a pontot a múltjában, ahol félresiklott az élete, mégsem egy szomorú, lehúzós drámáról van szó. Az érzelmek mellett a film jó arányban tartalmaz fekete humort is, és ezek pont a megfelelő időzítésben váltják egymást. Amikor egy jelenet kezdene túl csöpögőssé válni, akkor jön egy poén, hogy megelőzze ezt.
A főszereplő megtudja, hogy a szülei pusztán egy apró véletlen miatt nem fogadtak örökbe egy babát, szóval majdnem lett egy testvére. Megszerzi a lány adatait, megismerkedik vele, és úgy tűnik ez a fordulat segít számára kilábalni a válságból. Sok újdonság igazából nincs a sztoriban, de az aranyos és vicces hangulat, illetve az események gyors egymásutánisága miatt így is jó nézni a Gubancos életet. Ha ezeket a sablonokat elnyújtva alkamaznák, akkor biztosan zavaróak lennének, így viszont még az előre látható, nem túl eredeti csavar sem zavart. Az volt az érzésem, hogy ez a film nem feltétlenül akart bármi újdonságot mutatni vagy örökérvényű igazságot kimondani, inkább csak egy életérzést közvetíteni 80 szórakoztató percben. Ez pedig sikerült is neki. Értékelés: 75%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése