Drakulics elvtárs

Egy ütős, stílusos, egyedi hangulatú mozis debütálás után a nézői elvárásoknak szinte lehetetlen megfelelni, és Bodzsár Márk pont ebbe a nehéz helyzetbe hozta magát, amikor elkészítette az Isteni műszakot. Ahhoz viszonyítva a Drakulics elvtárs kicsit kevésbé tetszett, de ennél nagyobbat sose kelljen magyar filmben csalódnom.


A rendező nem esett az önismétlés hibájába, mert változtatni a korábbi recepten, legalábbis a hozzávalók arányát megvariálta. A fekete humor nem veszett el, és az abszurd hangulat is megmaradt, de a történet ezúttal nagyobb jelentősége kapott, szorosabban összefüggtek a jelenetek. A 70-es években járunk, és a Kubából Magyarországra hazatérő, korához képest feltűnően fiatal, gyanúsan viselkedő Fábián elvtársat a magyar kémelhárítás ügynökei igyekeznek lenyomozni és beszervezni. Közben Kádár azt a feladatot kapja Moszkvából, hogy szerezze meg tőle az örök élet titkát, hiszen valószínűleg vámpírról van szó. Így aztán egy kémkedős, vámpírüldözős sztorit kapunk a magyar történelembe illesztve, és ezek az egymástól igencsak távolinak tűnő elemek meglepően jól passzolnak egymáshoz.

Az, hogy a film nem esik szét, nagyban köszönhető a remek színészeknek is, akik még a legabszurdabb pillanatokban is ügyesen egyensúlyoznak a humor és a komolyan vehetőség határán. Walters Lilit már az Egynyári kalandban is imádtam, és a mozivásznon is ugyanolyan eredeti, hiteles a játéka, mint a tévében volt - sok további főszerepet neki! Nagy Zsolt hozta a tőle szokásosat, Nagy Ervin pedig annak ellenére is meggyőzött, hogy eddig nem igazán kedveltem az alakításait. Szóval a központi hármas elég erős, és olyan mellékszereplők emelik tovább a színvonalat, mint például a mindig szuper Thuróczy Szabolcs vagy Kádár Jánost alakító Rába Roland.

Ami az Isteni műszak erényei közül leginkább hiányzott, az a film lendülete. A Drakulics elvtárs csak 95 perc, ennél mégis többnek éreztem, kissé túlnyújtottnak tűnt, és időnként koncentrálnom kellett, hogy ne kalandozzanak el másfelé a gondolataim. Azt azért nem mondom, hogy untam, és újranézni is van kedvem, csak egyszerűen nem volt annyira ütős élmény. Értékelés: 75%.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése