Isteni műszak

Az utóbbi pár évben, ha valaki általánosságban rossznak kiáltotta ki a magyar filmeket, akkor leggyakrabban A nyomozót hoztam fel ellenpéldaként, hiszen Gigor Attila műve remekül megtalálta a művészmozik és az idétlen vígjátékok közti középutat. Mostantól, ha ugyanez a téma merül fel, az Isteni műszakot is bátran fogom emlegetni pozitív kivételként.

Úgy jöttem ki a moziból, hogy ekkora filmélményben már jó ideje nem volt részem, és az utcán is még sokáig nem szabadultam a groteszk triumvirátus hatása alól. Hogy kik is ők? Milán, a főszereplő, egy szerbiai menekült srác, aki nem fél belevágni egy kétes ügyletbe, hogy menyasszonyát is átszöktethesse a határon. A két új kollégája pedig a cinikus és az emberi élet értékéről megkérdőjelezhető, de határozott elveket valló Fék doktor, illetve a szerethető őrült Kistamás. Akadnak még érdekes mellékszereplők, de ők hárman vannak az abszolút középpontban. A Milánt alakító Ötvös András játéka először kevésbé tetszett, de később már egyáltalán nem zökkentett ki ez sem. A sztori villámgyorsan beindult, a rendező-forgatókönyvíró Bodzsár Márk pedig olyan ügyesen, jó ritmusérzékkel rakosgatta egymás után a jeleneteket, hogy a végeredményen nem érződik az elsőfilm-jelleg. A leggyengébb pontot a menyasszonnyal folytatott telefonbeszélgetések jelentették, de ezekből szerencsére nem volt túl sok, a többi momentum pedig szuper.

Az alkotás egyik legnagyobb erősségének azt érzem, hogy zseniálisan eltalálja a nyomasztó és a vicces közti szűk határvonalat, ez pedig iszonyúan morbid összhatást eredményez, és eléri, hogy a nézők folyamatosan olyan dolgokon nevessenek, amiken nem lenne szabad: például egy emberen, aki meg akar halni a hatalmas bűntudata miatt. Gyakori eszköz, hogy egy szomorúnak induló jelenet, éppen a megfelelő pillanatban fordul át komikussá, és így jól keveredik a két hangulat. Ezek mellett komolyabb kérdések is felmerülnek (eutanázia, kevésbé esélyes beteg halála a az esélyesebb érdekében), de ezeken nem mereng sokáig a sztori, hanem ad egy határozott választ (általában Fék doktornak köszönhetően), és már megy is tovább. Emiatt az Isteni műszak nem túl elgondolkodtató film, viszont annál szórakoztatóbb és emlékezetesebb. 

Akadnak a történetben hiányosságok és logikai bukfencek (hol lakott és mit csinált Milán nappal? hogyhogy csak kajára kellett költenie? stb.), de enyhítő körülmény, hogy ezek mind csak utólag jutottak eszembe, mozizás közben egyáltalán nem zavartak. Visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez témájában és hangulatában is a Nyomozóhoz tudnám hasonlítani a halálközeli szakmák bemutatása, a groteszk hangulat, és az erős karakterek miatt. A fő különbség köztük az, hogy Bodzsár Márk művének pörgősebb a cselekménye és harsányabb a humora.

Egy igazán merész, néhol gátlástalan, jólesően friss és komolyabb üresjáratoktól mentes elsőfilmet üdvözölhetünk a mozikban és egy olyan alkotót, akinek a nevét érdemes megjegyezni. Értékelés: 93%, tényleg igazi élmény volt, olyannyira, hogy holnap ismét beülök rá. Ott találkozunk!