Itt a vége (This Is the End)

Az ilyen filmeknél érzem igazán, hogy volt értelme létrehozni a saját filmes blogomat. Nem azért, mert az Itt a vége, annyira tetszett, hogy isteníteni akarom, hanem azért, mert a többségtől lényegesen eltér a véleményem, és számomra jókora csalódás volt.

Oké, vannak benne olyan momentumok, amik tényleg jók, és párszor még nevettem is, szóval nem akarom sárba tiporni a filmet, kezdjük is a pozitívumokkal: az alapötlet, miszerint a színészek nem kevés öniróniával önmagukat alakítják, egyértelműen fasza! Az ebből következő rengeteg filmes utalás és az Ananász Expressz őrült folytatása is emlékezetes, de nagyjából ennyi. Meg még persze Danny McBride, őt bármikor szívesen látom, és most sem okozott csalódást. És, hogy mi van a fentikkel szemben a mérleg másik – negatív - oldalán? Kínos, alpári poénok és az ezeket összekötő unalmas jelenetek. A készítők valószínűleg nagyon jól szórakoztak, miközben összehozták ezt a filmet, és lehet, hogy az összes humorosnak szánt részen szénné röhögték magukat, de amit kitalálni és eljátszani vicces, azt nézni már nem feltétlenül az.

Persze a humor olyan dolog, amiről nem érdemes vitatkozni, lehet, hogy valakinek pont ez fog bejönni, viszont az erőltetett mennybemenetel-bullshit-et, és a befejezést a Back Street Boys-klippel már kifejezetten kínosnak éreztem. Pedig tényleg nem ültem le filmet nézni, hogy ez most tuti rossz lesz. Sőt, kifejezetten bíztam benne, akartam, hogy jó legyen, de, ahogy telt az idő, egyre kevesebb esélyét láttam annak, hogy ne legyek csalódott a stáblista megjelenésekor. Nagyon sokan éltetik a filmet, szóval lehet, hogy bennem van a hiba, de számomra ez akkor is csak egy felejthető, egyszer nézős vígjáték, ami sajnos egyben egy hatalmas kihagyott ziccer is. Értékelés: 40%.