Január elején mindig jó visszagondolni az előző év remek moziélményeire, ezért idén is összeállítottam egy listát azokról a 2015-ben itthon bemutatott filmekről, amik legjobban tetszettek. A tavalyi volt a blog eddigi legtermékenyebb éve, sokszor voltam moziban, ezért nem egyszerű feladat 10 címre szűkíteni a kedvenceimet.
Az első helyezett viszont egy pillanatig sem volt kérdéses. Nem gondoltam volna, hogy egy dobosról szóló film ekkora katarzist fog okozni, de hát a Whiplash nem is csak egy dobosról szól. Maximalizmus, szenvedély, a tehetség teljes kiaknázása és persze Miles Teller illetve J. K. Simmons tökéletes játéka. Zseniális!
2. Agymanók
Ismét bebizonyosodott, hogy a Pixar egy jókora lépéssel a vetélytársak előtt jár. A többi stúdió is készít jó animációs filmeket, de az Agymanók szintjét egyszerűen nem tudják elérni. Hihetetlen, hogy mennyi kreativitás, okos poén és érzelem fért bele ebbe a felnőtté válásról szóló mesébe.
A vágások ügyes elrejtése, önirónia, filmes utalások, beszólás a blockbustereknek, és Michael Keaton visszatérése - szuper volt!
George Miller megmutatta, hogy a pingvines meséi után sem felejtette el, hogy kell igazán tökös akciófilmet csinálni. Egyszerű sztori, kevés beszéd, brutális látvány és őrült tempó. Ennél maszkulinabb film nem mostanában került a mozikba!
Iszonyatosan nagy munka lehetett egy több, mint kétórás, vágás nélküli jelenetet felvenni, de megérte: a film nagyon életszerű lett, és a második felében úgy izgultam a szereplőkért, amennyire csak nagyon ritkán szoktam. Ismét győzött a kreativitás és elszántság a magas költségvetés felett.
Már akkor is nagyon tetszett, amikor "csak" egy II. világháború alatti Sherlock-epizódnak tűnt a történet, de a fináléban Benedict Cumberbatch megmutatta, hogy ennél jóval több van benne. Egyszerre okos, izgalmas és érzelmes film.
Nem kizárt, hogy elfogult vagyok, hiszen Guy Ritchie a(z egyik) kedvenc rendezőm, de ennél stílusosabb mozit nem láttam 2015-ben. A történet nem tökéletes, viszont a hangulat végig pazar. James Bond csak szeretne olyan laza lenni, mint Napoleon Solo.
A drogkartellek ellen vívott háború életszagú bemutatása. Nincsenek feddhetetlen hősök, csak sok megalkuvás, piszkos eszközök és kényszer szülte megoldások. Meg persze a szokásosan szuper Benicio Del Toro.
9. Mocsárvidék
Fülledt-mocskos spanyol krimi, amiben a bűntény is érdekes, a környezet és a karakterek bemutatása azonban sokkal maradandóbb élményt nyújt.
Matthew Vaugh szokásához híven ismét egy kegyetlenül szórakoztató és laza filmet készített. Colin Firth templomi ámokfutása vagy a kocsmai, esernyős bunyó már önmagukban elég emlékezetes jelenetek ahhoz, hogy szívesen újranézzem a Kingsmant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése